Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

192 128. §. — A bevallás ideje és módja. megelőző két évnél régibb hátralékot. E rendelkezéseknek egybevetésétől Eífetszik, hogy a lényegében az illetékegyenérték"köteles vagyonnal bíró jogi személyt terhelő illetékegyenérték elsősorban az illetékegyenértékköteles vagyonnak élvezetére jogosított által fizetendő és pedig nem szenved kétséget, hogy ez a fizetési kötelezettség személyes kötelezettséget képez. Az idéizett törvényszakasz harmadik bekezdésében foglalt az a kitétel, hogy az illetéköteles vagyonnak jövedelme, a folyó illetékegyenértéktartozásért feltétlenül kezeskedik, csupán anynyit jelenthet, hogy az illetékegyenértéktartozás felmerülő szükség esetében a kérdéses vagyonnak jövedelméből hajtandó be s ez a rendelkezés magára az illeték egyenértékköteles vagyonnak élvezetére jogosított személyre nézve kezességet, avagy tehát másodsorban való fizetési kötelezettséget nem állapít meg. Ha pedig a folyó illetékegyenértéktartozásra vonatkozólag használt az a kitétel, hogy ezért az illetékköteles vagyonnak jövedelme kezeskedik, nem jelenti és nem is jelentheti a dologi felelősséget, nem jelentheti ez a kifejezés ugyanezt a jogosított személyre nézve beállott változáskor törlesztetlenül maradt és két évnél nem régibb hátralékra nézve sem, mert fel sem tehető, hogy ha a törvényhozó ugyanabban a bekezdésben és pedig egymással közvetlenül összekapcsolt két mondatban a „kezeskedik" kifejezésnek egymástól különböző értelmet akart volna tulajdonítani, azt külön ki nem fejezte volna. Az idézett törvényszakasz második bekezdéséből pedig, mely szerint ha a tulajdonos jogi személy az illetékegyenérték fizetését magára vállalta, a fizetési kötelezettség elsősorban öt terheli; nemkülönben a dolog természetéből is az következik, hogy a törvénynek az a rendelkezése, melynek értelmében az illetékegyenérték rendszerint az illetékköteles vagyon élvezetére jogosított személy által fizetendő, a tulajdonos jogi személynek az illetékegyenértékért való felelősségét meg nem szünteti. Ez előadottak szerint tehát sem a panaszosra, sem pedig az illetékköteles vagyon tulajdonosaként jelentkező jogi személyre nézve a panaszos által vitatott kezesség fenn nem forogván, annak a panaszbeli kérelemnek, hogy a panaszostól, illetve az illetékköteles vagyonnal bíró jogi személyektől az illetékegyenértéktartozás csak akkor legyen követelhető, ha a hátralék az elhalt hivatalbeli elődnek örököseitől be nem hajtható, helyet adni nem lehetett. (765. számú elvi jelentőségű határozat. — 1907.) A bevaltús ideje és módja. 128. §. Azok a részvénytársaságok vagy szövetkezetek, amelyeknek célja és üzletköre kizárólag vagy túlnyomóan ingatlanok keze-