Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

§. — Vagyonközösség megszüntetése. ségét a közös vagyon tárgyaiból kapja meg. Ennélfogva amidőn a panaszosok két egyenlő értékű ingatlanból álló vagyonukat, amelyből mindegyiküket egy fél rész illette meg, olykép osztották fel, hogy egyikük az egyik, másikuk a másik ingatlant vette át, illeték alá eső vagyonátruházás nem jött létre. (957. számú elvi jelentőségű határozat. — 1910.) Kereskedelmi társaság feloszlása alkalmából kiállított okirattól az illetékdíjjegyzék 30. tétele szerint állapítandó meg az illeték. Az illeték díjjegyzék 65. tétele „közössége a tulajdonnak és egyéb jogoknak" vezérszó alatt azt rendeli, hogy szerződések, melyek által vagyonközösség eszközöltetik, a „társasági szerződések", „házassági szerződések", a közösség megszüntetése felőli okiratok pedig az „elkülönítési okiratok", „örökösödési osztályok" cím alatt felsorolt rendelkezések szerint vonandók illeték alá. A társasági szerződések a díjjegyzék 89. tételének I. pontja alatt szabályoztatnak s ezek között szabályozást nyernek a kereskedelmi törvény szerint alakult társaságok is,, tehát illetékszabás szempontjából a külön szabályozott részvénytársaságokat ide nem értve, a kereskedelmi társaságok alakulásai is, mint vagyonközösség alakulásai jönnek tekintetbe. Amiből következik, hogy a kereskedelmi társaságok feloszlása szintén mint a vagyonközösség megszüntetése esik illeték alá, habár az illetékdíjjegyzék ;30. tétele alatt, amelyre az idézett 65. tétel hivatkozik, a kereskedelmi társaságok feloszlására vonatkozó elkülönítési okiratok kifejezetten felemlítve nincsenek is, mert ha a kereskedelmi társaságok alkulásánál azok a szabályok az irányadók, amelyek minden más vagyonközösség létrejötténél is irányadók, arra, hogy a kereskedelmi társaságok feloszlásánál más illetékszabályok alkalmaztassanak, mint amelyek általában véve minden vagyonközösség szétbomlásánál alkalmaztatnak, elfogadható indok annál kevésbé van, mert a kereskedelmi társaságok megszűnése az illetékdíjjegyzék tételeiben külön szabályozva nincs. Téves ezek szerint az illeték megszabásánál követett és a panaszolt végzéssel is jóváhagyott az az eljárás, mely a szóban forgó közkereseti társaság szétbomlásánál az egész társasági vagyonra nézve visszterhes vagyonátháramlást állapított meg és azt a vagyon minősége szerint szétosztva, II. és III. fokozatú illeték alá vonta. Az illeték díjjegyzék 65. tételében a közösség megszüntetése tekintetében felhívott 30. díjtétel szerint, ha az egyik fél a közös vagyon tárgyaiból saját illetőségén túl visszteherrel vagy ajándékozás útján többet vesz át, ezen többletre nézve új vagyonátruházás jön létre, mely a jogcím minőségéhez képest esik illeték alá, A szóbanforgó esetben a közkereseti tár-