Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

99. f Ingó és ingatlan együttes átruházása, 15? 10i. §. — Feltételes vételek. Ingatlan adásvétele iránt kötött jogügylet megilletékezésénél a vevő által tűrni kötelezett haszonélvezeti jog értéke a vételárhoz nem üthető. A vételár 2000 K-t s adóérték 1076 K-t lesz, tehát az 1887: \LV. tc. 3. és 4. §-ai értelmében a 4.3%-os adásvételi illeték a 2000 K vételártól jár. Az a körülmény, hogy az ingatlanra özv. R J.-né javára haszonélvezeti jog van bekebelezve, melyet a vevő tűrni kénytelen, nem képez illetékköteles s a vételárhoz hozzáüthető mellékszolgáltatást, mert az illetékdíjjegyzék 1. tétel 1. jegyzetében foglalt mellékszolgáltatások alatt csak azok érthetők, amelyeket a vevő magára vállal, illetve amelyeket teljesíteni köteles, a haszonélvezet tűrése pedig az aktiv szolgáltatások fogalmi körébe nem vonható. (837. számú elvi jelentőségű határozat. — 1908.) 99. §. Ingó és ingatlan együttes átruházása. Ha ingatlan és ingó dolgok nem csupán ingatlanért, hanem ezen felül még készpénzért is ruháztatnak át, az ingó dolgok értékétől nem 4.3% csereilletéket, hanem csak III. fokozatú okirati illetéket lehet követelni. A panaszosok a m. kir. pénzügyigazgatóság által 140.000 K után III. fokozat szerint megállapított 875 K illetéknek törlését kérik azon az alapon, hogy az illetékdíjjegyzék 24. tétele rendelkezése szerint — amint ez a fennállott pénzügyi közigazgatási bíróságnak egy ítéletében is kifejezést nyert — az olv esetben, amidőn egyik cserélő fél ingatlant, a másik ingatlant és ingót ruház át, az ingó is a cserébe kapott ingatlanért adott ellenértéknek tekintendő s ezért az ingók értéke után III. fokozat szerint külön átruházási illeték nem követelhető. A fennforgó esetben ingatlan és ingó nem csupán ingatlanért, hanem ezenfelül még 170.000 K ráfizetésért adatott ellenszolgáltatásul. Ily esetben nemcsak a méltányosság, hanem a törvénynek az abban lefektetett irányelv szem előtt tartása melletti helyes értelmezése is azt kívánja, hogy az ingóság ne ingatlanért adott ellenértékként, hanem a ráfizetés megfelelő összegével megvettnek tekintessék, s ennélfogva az átruházott ingóság értéke ne ingatlanért adott ellenérték gyanánt 4.3%, hanem csakis III. fokozat szerinti illeték alapjául vétessék. 994. számú elvi jelentőségű határozat. — 1911.) 101. §. Feltételes vételek. Haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan visszteher ellenében tfav