Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

148 92. §. — Az ajándékozási illeték kulcsának megállapítása. K. F.-né az ajándékozási szerződés szerint átruházza kétrendbeli házát, ajándékozás jogcímén, osztatlanul és egymás között egyenlő arányban három gyermekére. — Az 1918:XL tc. 53. §-ának első bekezdése szerint, a százalékszám (kulcs) az egy-egy örökösre vagy megajándékozottra jutott értéknek nagyságához igazodik. Egy-egy megajándékozott pedig tényleg 158..320 K ajándékértékhez jutott, mely összeg után az 54. §. II. 1. pontja szerint tényleg 2.5% illeték jár, amely kulcsot nem lehet felemelni azért, hogy a megajándékozottak hárman együtt 250.000 K-t meghaladó ajándékot kaptak. (1555. számú elvi jelentőségű határozat. — 1922.) Ha az apa gyermekeit az átadott ingatlanra vonatkozó ajándékozási szerződésből kitűnóleg egyenlően akarta megajándékozni, azonban az egyik gyermekének az ingatlanból azzal a kikötéssel ad mégegyszer annyi területet, hogy az ajándékba kapott többlet helyett a megajándékozott gyermek a saját birtokából ugyanolyan értékű földterületet köteles adni a testvérének, amennyivel többet kapott, úgy az ajándékozási illetéket minden megajándékozottra egyöntetűen, a szülő és gyermek közötti ajándékozásra megállapított mérvben kell kiszabni. Az 1925 július 8-án kelt osztályos egyességnek címzett okirat szerint T. B. tulajdonjoggal átadta a h.-i 8345. sz. telekkönyvi betétben foglalt, összesen 22.005 négyszögöl területű ingatlanait természetben megosztva négy gyermekének akként,, hogy abból E. nevü fiának 8802 négyszögöl, a többinek egyenként 4401 négyszögöl jutott. — Minthogy azonban T. B.-nak öt gyermeke van, E. nevü fiát, — aki kétszer annyit kapott, mint testvérei — arra kötelezte, hogy a h.-i 9276. és 879. sz. betétekben foglalt, 4429 négyszögöl területű földbirtokát a fentebb említett apai birtokból nem részesült ötödik gyermekének, T. L. férj. M. I.-nénak tulajdonjoggal adja át, melynek értéke a szerződéskötés idején a nem vitás megállapítás szerint 40.000.000 K volt. — Kikötötte továbbá T. B., hogy részére mind az öt gyermeke egyenként és évenként meghatározott mennyiségű búzát, árpát és egyéb élelmezési célokra szolgáló dolgot természetben kiszolgáltasson. — Ezeknek a kikötményeknek az 1920:XXXIV. tc. 33. §-a szerint kiszámított értéke egy-egy gyermeknél az e részben szintén nem vitás megállapítás szerint 16.140.000 K-t teszen. — E szolgáltatásokat az átruházó apa akként kívánta biztosítani, hogy amennyiben egyik vagy másik gyermeke azokat pontosan nem teljesítené, jogában fog állani az illető gyermeknek jutott ingatlant haszonélvezetébe venni és azt vagy maga kezelni, vagy haszonbérbe adni. Ezért az átadó apa javára a szerződésben megjelölt öszszes ingatlanokra, tehát azokra is, melyeket E. fia adott át T. L.-