Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

89. §. — Az ajándékozási illeték tárgya. 145 ződésektől fizetendő illetéket külön szabályozta, s az ily szerződésekből kifolyólag más illeték, mint az ott megjelölt, ki nem róható, minthogy a fenti törvény a kedvezményezettet, mint ilyent, pusztán kedvezményezetté való kijelölése alapján illeték fizetésére nem kötelezi s a biztosítási szerződés jogi természetéből kifolyólag bizonytalan, hogy ennek következtében a kedvezményezett valaminő vagyonhoz fog jutni, a panasznak helyt adni s az ajándékozási illetéket törölni kelleti. (915. számú elvi jelentőségű határozat. — 1910.) Ha az adásvételi szerződésben az ingatlan haszonélvezője az eladott ingatlanra bekebelezett haszonélvezeti jogának törlését engedi meg, helye van ajándékozási illeték kiszabásának, kivéve ha magából a szerződésből kitűnik, vagy ha a fél híteltérdemlőleg igazolja, hogy a törlési engedély ellenére a haszonélvezet nem szűnt meg. (187. számú jogegységi megállapodás. — 1933.) Indokolás az ül. dijj. 88. tétel B. pontjánál. Élők közötti ingó ajándékozás után vagyonátruházási (ajándékozási) illetéket lehet követelni akkor is, amikor az ajándékozás az 1920:XXXIV. tc. életbeléptetése előtt okirat kiállítása nélkül történt s csak az említett törvény életbeléptetése után készült olyan okirat, amely e törvény 89. §. (2) bekezdésének harmadik mondata értelmében az ajándékozásról is kiállított okiratnak tekintendő. Az 1920:XXXIV. tc. hatálybalépése előtti illetékjogi szabályok — az ül. díjj. 2. tétele, illetőleg az 111. szabályok 1. §. 2. pontja — értelmében is az ingó ajándékozást csak akkor lehetett jogügyleti illeték alá vonni, ha arról okiratot állítottak ki. De kétségtelen, hogy e jogszabályok alapján is illeték alá jött az ajándékozás az okirat kiállításakor és annak következményekép abban az esetben is, ha az okiratot nem az ajándékozási ügylet létrejöttével egy időben, hanem csak később állították ki. Az 1920:XXXIV. tc. 89. §. (2.) bekezdésének második mondata is azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ingó dolog ajándékozása csak akkor esik ajándékozási illeték alá, ha arról okiratot állítottak ki. E tekintetben tehát a két jogszabály (a régi és új) között különbség nincsen, vagyis mindkettő alapján az ingó dolog ajándékozása akkor, amikor arról okiratot állítanak ki, abban az esetben is ajándékozási illeték alá esik, ha az okiratot később állítják ki. Az 1920:XXXIV. tc. 89. §. (2) bekezdésének a harmadik 10