Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

10 í- §. A vagyonátruházási illeték nemei. kormányrendelet 14. és 15. §-a előírja, a hitbizományi gondnoknak szerepe csak az lévén, hogy előzetes meghallgatása nem mellőzhető. Hazai magánjogunk eme rendelkezéseinek következménye teháj az is, hogy az itt szóbanforgó esetben a hitbizomány birtokosa maga-magával szerződést nem köthetvén — a kicserélésről nem is szerződés, írásba foglalt jogügylet, hanem egyszerű beadvány és a bíróság jóváhagyó végzése rendelkeznek, világos jeléül annak, hogy vagyonátháramlásról — illetékköteles jogügyletről szó sem lehet. A magánjog itt ismertetett szabályaitol eltérő intézkedést az 1868:XXIIÍ. tc. által ideiglenesen és az 1875:XXV. tc. által véglegesen törvényerőre emelt illetékszabályok és illetékdíjjegyzék sem tartalmaznak, sőt az illetékdíjjegyzék 44. tételének abból a rendelkezéséből, hogy a hitbizományi örökösödéseknél az örökösödési illetéket a hitbizományi örökös a hitbizomány utolsó birtokosához való viszonya szerint — amint ehhez az illetéki törvénynek gyakorlati alkalmazásánál soha szó sem férhetett, — ép úgy a teljes érték után tartozik megfizetni, mint minden más örökös, világosan következik, hogy a hitbizomány, mint jogintézmény, magánjogilag és illetékszabás szempontjából is egyszerűen az örökösök egymásután való következésének olyan sorrendje, amely a közönséges utóörökléstől, az utóöröklés rendjétől (fidei comissarie substitutió) csak abban különbözik, hogy a hitbizományi javakra nézve az örökösöknek hosszú, az igényjogosultak kihalásáig terjedő sora van megállapítva, míg az utóörökösödésnél az öröklésre hivatottak száma a törvény és jogszokás által korlátozva van. Már pedig, ha a hitbizományi birtokos öröklésénél az illetékkötelezettség ugyanaz, mint minden más öröklésnél; ha ilyenkor nem tekinti az illetéki törvény a hitbizományt jogi személynek, sem a vagyont átvevő birtokost olyannak, aki a vagyonban már eddig is résztulajdonosként szerepel, vagyis ha örökösödésnél az illetékfizetési kötelezettség alól a vagyont átvevő sem egészben, sem részben nem mentetik fel, akkor azokra a jogviszonylatokra a jogi személy, az osztott tulajdon elvét felállítani a hitbizományi javakba belépő örökös birtoklásának tartama alatt sem lehet. Minthogy ezek szerint az itt szóbanforgó esetben csereilleték alá vonható vagyonátháramlásról szó sem lehet, mert csak az történt, hogy a panaszos tulajdonát képező két ingatlan közül a korlátlan rendelkezés alatt álló, a hitbizományokra nézve fennálló korlátok közé szoríttatott és fordítva. — További kérdés tárgya csak az lehetne, hogy nem követelhető-e épen a jogügyleti illeték hiányában az illetékdíjjegyzék 16. tételének Á. b) pontja alapján az 1.9% bejegyzési illeték. Ez az illeték azon-