Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

130 80. §. — Haszonélvezettel terhelt örökség illetékezése. hagyatéki terheken kívül, a panaszost már az örökség megnyíltát megelőzően is megilletett és javára telekkönyvileg is biztosított haszonélvezeti jog értéke, annál is, inkább, mert a panaszos a haszonélvezet öröklése után az öröklési illetéket már meg is fizette. Helytálló ugyan a panaszosnak az az érvelése, amely szerint az 1920:XXXIV. tc.-nek a hagyatéki terhek levonásáról rendelkező 86. §-a (6) bekezdésében, amikor az örökséget terhelő haszonélvezeti szolgalommal hagyatéki teherként való levonása elé kifejezett tilalmat állít, ezt a 80. §-ra utalással teszi, a 80. §. pedig a haszonélvezettel terhelt vagyon teljes értéke utáni illetékfizetést csak arra az esetre rendeli, ha más személy örökli a vagyon állagát és más annak haszonélvezetét. Igaz az is, hogy a haszonélvezet öröklésének a haszonélvezet értéke alapján, a tulajdonjog öröklésének pedig az állag teljes értéke alapján történő illeték alá vonása azt jelenti, hogy a panaszos az állag és a haszonélvezet együttes értéke ulán van illetékkel megterhelve, holott végeredményében az öröklés folytán csak az állag értékével gazdagodott. A panasznak azonban mindezek ellenére sem lehetett helyet adni, mert a haszonélvezet és az állag öröklésének a panaszolt esetben más-más a jogcíme, amiből következik, hogy a haszonélvezet és az állag öröklése után kiszabott két illeték nem hozható egymással kapcsolatba. Nem hozható tehát olyan kapcsolatba sem, amelynek folytán az egyiknek követelése a másikat kizárja. Miután az öröklésnek ipso iure bekövetkezése folytán fenn sem foroghat az az eset, hogy a panaszos a fia után történt örökléssel a saját haszonélvezeti jogával terhelt ingatlant örökölhetett volna, mert az örökség megnyíltának időpontjában a panaszos haszonélvezeti joga már megszűnt, ennélíogva ez azt jelenti, hogy saját haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan öröklése jogilag kizárt, mert a haszonélvezet azt a jogot jelenti, amelynél fogva valamely idegen dolgot állagának kimélese mellett korlátlanul használhatunk és élvezhetünk. Haszonélvezet tehát csak mint személyes szolgalom és csak idegen dologgal szemben állhat fenn, mert mihelyt a haszonélvező tujadonossá válik, megszerezte a dolog felett való legteljesebb, legközvetlenebb és — éppen a haszonélvezet megszűnése folytán — most már korlátlan rendelkezési jogot. Igaz, hogy illetékjogi szempontból az anyagi igazság követelményeinek a panaszolt esetben az felelne meg, hogy a haszonélvezeti jog megszerzése után kirótt illeték — az 1.920: XXXIV. tc. 33. §-a 4. pontjának utolsó bekezdésében, illetőleg 67. §-a 3. pontjában foglalt rendelkezések és a joghasonlatosság elvének alkalmazásával helyesbíttessék, erre azonban — mint-