Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

128 77. §. — Hitbizomány öröklése. birtokutód — a panaszos — korlátlan tulajdoni jogot szerzett volna. Ezzel szemben a panaszosnak az a jogi álláspontja, hogy csak a haszonélvezeti jogszerzés illetékszabályai alkalmazhatók a szóbanlévő átszállásra, mert — így fejti ki a panaszos — az 1936:XI. tc. 43. §-ának (2) bekezdése a hitbizományi birtokost kifejezetten haszonélvezőnek nyilvánította, amivel az előbb felhívott törvényhely hatályát vesztette. A bíróság nem tette magáévá ezt a kifogást. Az 1936:XI. tc. 43- szakasza a hitbizományi vagyon kezelésének főszabályaként mondja ki, hogy a hitbizományi birtokos a vagyon kezelésében a hitbizomány rendeltetésének és a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően köteles eljárni, s egyebekben jogaira és kötelességeire, amennyiben ugyanaz a törvény (az 1936:XI. tc.) maga másként nem rendelkezik, a haszonélvezőre vonatkozó jogszabályok megfelelően irányadók. Ezt a vagyonkezelési szabályt megelőző helyen azonban a törvény 37. és következő szakaszaiban szabályozza a hitbizományi vagyon jogi kötöttségének a jelentőségét és pedig úgy, hogy a hitbizományi birtokos, bár csupán a törvényszabta szűkebb körben és célok érdekében és csak a hitbizományi bíróság jóváhagyásával, de a hitbizományhoz tartozó vagyontárgyakat elidegenítheti, általában a vagyon állagát a rendes vagyonkezelés körén kívül eső módon megváltoztathatja, továbbá a hitbizományi vagyontárgyakat megterhelheti. Ezen felül a törvény a hitbizomány vagyonjogi kötöttsége megszűnésének szabályai között a 62. szakaszban lehetővé teszi azt is, hogy a hitbizományi birtokos a hitbizományhoz tartozó vagyontárgyak egy részének a jogi kötöttség alól való feloldását kérhesse. A hitbizományi birtokosi jogosultság tartalmában meglévő mindezekre a tulajdoni elemekre tekintettel, az 1936:XI. tc. 43. szakaszának szabálya nem értelmezhető úgy, hogy megváltoztatta volna a családi hitbizomány intézményének azt a jogi alapelvét, hogy a hitbizományi vagyonnak a mindenkori hitbizományi birtokos az időleges tulajdonosa, akinek ez a joga azonban a várományosok érdekében elidegenítési és terhelési tilalommal korlátozva van és felügylet alatt áll, úgyhogy a birtokos csak a vagyon haszonvételével rendelkezhetik szabadon és hitelezői is csak a haszonvételekből kereshetnek kielégítést. így a hitbizományi birtokos helyzete gazdaságilag hasonlít ugyan annak a helyzetéhez, akit idegen dolog felett haszonélvezeti szolgalom illet, de jogilag ezek a helyzetek alapelvben különbözők, mert a hitbizományi birtokosnak a vagyon felett a saját tulajdoni elv szerinti jogi hatalma van.