Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])

67. §. — Az illetékek visszakövetelése. 113 venditio) consensualis szerződés, és ez alól nincsenek kivéve az ingatlan vagyonra vonatkozó adásvételek sem. Hogy némely újabb törvényhozás az ingatlanadásvétel teljes hatályosságát a tulajdonjog telekkönyvi átírásához köti, csak jogrendészeti intézkedésnek tekinthető, mellyel egyrészt megkönnyíttetik a tulajdonjog bizonyítása, másrészt eleje vétetik a sok helyütt tapasztalható telekkönyvi zavaroknak, melyeknél a telekkönyvek egyáltalán nem hü tükrei a valóságos tulajdonjogi viszonyoknak. A fennebb megnevezett általános magánjogig elvből tehát az következik, hogy az ingatlan vagyonra nézve is a tulajdonjog megszerzése illetve átruházása megtörténik, mihelyt a felek — az eladó, az eddigi tulajdonos és a vevő — consensusa az adásvételre nézve, vagyis az adásvétel tárgya és a vételár összege tekintetében a jogszerű formák között létrejött. Ezt az elvet egyáltalán nem befolyásolja az, ha valamely tételes törvény ily jogszerű formának tekinti az írásbeliséget, sőt azt az ingatlan adásvétel érvényessége tekintetében kifejezetten meg is kívánja. A most kifejtettek helyességét támogatja az is, hogy érvényesen létesülhet adásvétel oly ingatlanra nézve is, melynek az eladó nem telekkönyvi, hanem csak telekkönyvön kívüli jogszerű tulajdonosa. Hogy -aztán a vevő az ily ingatlanra nézve a telekkönyvi tulajdonjogi bekebelezést nem szerezheti meg egyszerűen az eladó által kiállított clausula intabulandival, hanem szükség esetén a telekkönyvi tulajdonos — helyesebben szólva: a telekkönyvben tulajdonosként szereplő egyén — elleni per útján, ez már csak processuális kérdés. De következik -a már kifejtettekből az is, hogy az ingatlan adásvételi szerződésekbe foglalt az a kikötés, hogy a telekkönyvi átírás csak is a vételár kifizetése után fog megtörténni, nem lehet felfüggesztő, hanem csakis felbontó feltétel. Mert tulajdonképen a felek a maguk adásvételi consensucát nem kötötték a vételár kifizetéséhez, nem abban állapodtak meg, hogy az adásvétel mindaddig létre sem jöttnek tekintendő, amíg a vételár ki nem fizettetik, hanem ezzel a kikötéssel az eladó csak a vételár megkapásához való igényét, vagyis az adásvételi ügyletnek a vevő részéről a vételár kifizetésével való teljesítését akarta biztosítani, amit akár úgy is megtehetett volna, hogy ád ugyan clausula intabulandit, die ugyanakkor a vételár erejéig magának zálogjogot bizosít, ami azonban több eljárással és költséggel járt volna, és az eladó igényét a vételárra nem biztosította volna oly hatályossággal pl. abban az esetben, ha az ingatlanra már más zálogjog is be van kebelezve, amely a bekebelezendő vételárat megelőzte volna. — Megjegyzendő az is, hogy a vételár kifizetése nem is az ügylet létesülésére, hanem csakis a teljesítés kérdésére tartozik. 8