Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. IV. kötet (Budapest, [1942])
43. §. — Temetési költségek. 95 kiszabásra illetékes hivatalhoz. Kérdésen kívül áll, ugyan, hogy ha a szóbeli bejelentés ne kitűzött idő elmúlt, akkor a később írásba foglalt szerződés a már megtörtént mulasztás következményein nem változtat; de ép oly bizonyos, hogy ha ez a határidő, miként ebben az esetben, még le nem járt és így a mulasztás még meg nem történt, az írásba foglalt szerződés bejelentési kötelezettsége, a szóbeli szerződés szóval leendő bejelentési kötelezettségét megszünteti. Az ellenkező értelmezés, figyelemmel arra, nogy a jogügyletek túlnyomó részénél a szerződés íráshafoglalását azoknak szóban való érvényes megkötése előzi meg, lehetetlenné tenné annak az időköznek meghatározását, mely a szóbeli szerződés bejelentési kötelezettségét az írásbeli szerződés bejelentési kötelezettségétől elválasztja és az esetek legtöbbjénél vitássá tenné a mulasztás megállapításának jogosságát, pedig ez a bírság, mint vétkes mulasztás okozta büntetés jogi természetével egyenes ellentétben állana. (143. számú elvi jelentőségű határozat. — 1899.) örökösödési szerződésnek illetékszabás végett való bejelentésére szabott határidő az örökhagyó halálozása, napjától számítandó. Az 1897 sziepember 15-iki szerződést ez a bíróság is örökösödési szerződésnek minősíti, minthogy annak tárgya csak az átadók jövőbeli hagyatéka volt. A szerződésnek ebből a természetéből következik, hogy az nem a megkötésétől számított 8 nap alatt volt bejelentendő, hanem az illetékdíjjegyzék 81. tételének utolsó bekezdése értelmében a végrendeletekkel esik egy tekintet alá, tehát az átadás tárgyát képezett vagyon, mint hagyaték, 90 nap alatt lett volna Cs. L-nek bekövetkezett halálától számítva bejelentendő, de mivel az csak a 97-ik napon történt, ennélfogva a 129. §. értelmében az illeték egynegyed részének megfelelő bírság jogosan terheli panaszosokat. (496. számú elvi jelentőségű határozat. — 1903.) 43. §. Temetési költségek. A hagyaték értékébal teherként levonandó a sírkőfelállítással összekötött költség, amennyiben az az örökhagyó társadalmi és vagyoni állásával arányban áll. A panaszosok a m. kir. pénzügyigazgatóságnak panaszszal megtámadott végzését azért tartják sérelmesnek, mert az általuk mint örökösök által sírkő felállításáért kifizetett költség mint teher le nem vonatott s terhükre az illeték ezen ösz-