Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

ÍM. §t _ IUetéktörlés hatálytalanított jogügyleteknél. 87 az esetre, ha az illeték ismétlődő szolgáltatások értékösszege alapján íratott elő s a szerződés érvényessége bármely időközben megszűnik. A törvénynek ezek a szavai kétséget hagynak fenn abban a tekintetben, hogy mit kell az illeték arányos része alatt érteni abban az esetben, ha az illetéket nem a szerződés fennállásának az egész tartamára (pl. 6 évre) kikötött, hanem az egy évi szolgáltatásnak az illetékszabályok 61. §-ában meghatározott 3^, 10^, 15- vagy 20-szoros összegének, tehát átalányösszegnek az alapulvételével szabták ki, mert arányos a rész a szerződés fennállásának a szerződésben évek szerint (pl. 6 évben) meghatározott időtartamára kikötött szolgáltatásainak az illeték alapjául vett összegéhez viszonyítva éppen úgy, mint ahogy arányos a rész a szolgáltatás 1 évi összegének a többszörösében meghatározott illetékalaphoz viszonyítva is, mégis az utóbb említett esetekben, a felek, a szerződés megszűnése címén, a megszűnő szolgáltatásoknak olyan összegei után is igényelhetnek illetéktörlést, amely után — mert meghaladja az illeték alapjául vett átalányösszeget — ki sem szabtak illetéket. Minthogy a törvény szavai az ebben a vonatkozásban fennálló kételyt nem oszlatják el, a törvényhozó akaratát a jogszabály célját figyelembe véve kell megállapítani. Az 1881: XXVI. tc. 12. §-a kifejezetten az 1868:XXIII. tc. 12. §-ának rendelkezését kívánta kiterjeszteni. Az 1868:XXIII. tc. 12. §-a az illeték alól mentesítette az ingóságok iránt kötött azokat a jogügyleteket, amelyek a teljesítés és a foganatosítás előtt megszüntetettnek. Nyilvánvaló, hogy ezzel a törvényhozó a foganatbamenetelük edőtt megszünetett jogügyleteket az illeték szempontjából ugyanoly tekintet alá kívánta venni, mintha azokat egyáltalán meg sem kötötték volna. A kiterjesztéssel tehát az ismétlődő szolgáltatások iránt kötött szerződések érvényességének megszűnése esetére is csak azt akarhatta, hogy a megszűnés az illeték szempontjából úgy tekintessék, mintha arra az időre, amelyre nézve a szerződés érvényét vesztette, meg sem köttetett volna; különösen miután a kiterjesztő szabályban nincs semminemű rendelkezés, amelyből azt lehetne következtetni, hogy a törvényhozó, eredeti szándékától eltérőleg, kedvezményt kívánt volna biztosítani azoknak, akik hosszabb időre kötött jogügyletnek megszüntetése folytán állottak bizonyos időn át szerződéses viszonyban, szemben azokkal, akik a jogügyletet eredetileg már ugyanazon rövidebb időre kötötték meg. Ezenfelül a szerződés kikötött tartamához viszonyított arányos törlés csak akkor lehetséges, ha az a szerződésben