Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

82 Í01. §. — Illetéktörlés hatálytalanított jogügyleteknél megszabott vagy befizetett illeték törlendő, illetőleg visszafizetendő." Ez tehát kivételező szabály, amely a kincstár illetékkövetelési jogának alapvető jellegét nem érinti, s azt, mint kivételes szabályt, szorosan kell alkalmazni. Ennek a szabálynak alkalmazásánál abban a tekintetben támadt ellentét, hogy lehet-e megszűntnek tekinteni s következésképen törölni annak a jogügyletnek az illetékét, amelynek kötelezettje nem teljesített, aminek folytán az ellenérdekű fél, a szerződésben kikötött teljesítés követelése helyett, kártérítési igényt érvényesített szerződött társával szemben. A kérdést tagadólag kellett eldönteni a következő okokból: Kötelmet csak olyan jogi tény (cselekmény vagy esemény) szüntethet meg, amelynek azt a joghatását, hogy alanyi jog megszűnésének alapja lehet, a tárgyi jog elismerte. A magánjog ilyennek ismeri el a kötelem tartalmának megfelelő teljesítésen, illetve beszámításon kívül: a kikötés vagy törvény alapján való egyoldalú elállást, a jövőre szóló felmondást, a megszüntető szerződést és az ügyletújítást, mint jogcselekményeket, továbbá a követelésnek és a tartozásnak egy alanyra hárulását, vagyis egyesülését, a csak személyesen érvényesíthető kötelmek tekintetében a halált, valamint a szolgáltatás lehetetlenülését, mint eseményeket. Ezek a jogi tények megszüntetik a kötelmet s vele az adósnak azt a kötelezettségét, hogy a kötelmi szolgáltatást teljesítse, de a kikötött szolgáltatás nem teljesítésének minden más esete jogellenes ^magatartásnak, vagyis szerződésszegésnek minősül, amelynek nincs kötelmet szüntető hatása, hiszen ha lenne ilyen hatása, az egyértelmű lenne magának a kötelemnek, vagyis a hitelező ama jogának a tagadásával, hogy adósától az általa elvállalt kötelezettségnek a teljesítését követelhesse. Az egyik szerződött félnek a kötelmi szolgáitatás nem teljesítésében jelentkező jogellenes magatartása (szerződésszegése) alapul (okul) szolgálhat arra, hogy a másik ügyleti fél — kikötés vagy jogszabály (kereskedelmi ügyletek tekintetében a K. T. 352. és 363. §-a) alapján — egyoldalúan elálljon (okozat) a szerződéstől, s ebben az esetben a jogszerű elállás jogi ténye megszünteti a szerződést, de ezt a jogi hatást nem a szerződést szegő félnek a jogcselekménye, hanem a másik félnek az az akaratelhatározása eredményezte, amelylyel — ahelyett, hogy adósát kötelemszerű teljesítésre, vagy az azzal egyenértékű kártérítésre szorította volna — a szerződéstől elállott, mintha azt meg sem kötötték volna., A szerződéses kötelezettségének vétkes megszegése azonban a másik szerződő félnek arra ad jogot, hogy adósától — a kikötött szolgáltatás teljesítése helyett — kártérítést követeljen. De az által, hogy valamelyik fél a szerződésszegővel