Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

54. §. — Egy okiratban több jogügylet. 49 hatrendbeli hitelbiztosítéki nyilatkozaton alapuló zálogjogokra vonatkozó ugyanazon egy állandó illeték (illetékdíjjegyzák 92. tétel) alá eső oly okiratról van szó, melynél csak egyetlen, ügyletről, tudniillik a részleges tehermentesítési engedélyről lehet beszélni és nem fő- és ennek alkotórészét nem képező egyéb ügyletről vagy ügyletekről. Az egyetlen ügyletről szóló okirat pedig nyilvánvalóan csak egyetlen állandó illeték alá és pedig a panaszolt esetben az illetékdíjjegyzék 92. tétele szerint 1 K illeték alá, ezért a panaszolt esetben az illetékszabályok 54. §-ának rendelkezése, mint más esetre vonatkozó, nem alkalmazható. (1160. számú elvi jelentőségű határozat. — 1914.) Ha a törlési engedélyben bizonyos eshetőségre kikötött oly kötbérösszegnek a törlése is engedélyeztetik, mely kötbér a törlendő tőkével ugyanegy kötvény alapján kebeleztetett be, ez esetben a törlési engedély illetékének megállapításánál a kötbér öszszege teljesen figyelmen kívül hagyandó. A nyugta és törlési engedély szerint L. A. és társai elismerik, hogy az 1872. augusztus 20-án létrejött adásvételi szerződés alapján őket megillető 14.166 forint 67 krajcárt és ennek 174 forint 72 krajcárt tevő kamatait panaszlótól és társaitól felvették és megengedik, hogy a zálogjog törlése úgy ennek az összegnek, valamint 833 forint 33 krajcár kötbérnek és 15.38 forint 88 krajcár esetleges felülfizetés erejéig bekebeleztessék. Minthogy ez után az okmány után az illeték akként szabatott ki, hogy a kifizetett tőke lejárt kamatai és az utóbb említet 15.388 forint 88 krajcár együttes összege vétetett az illeték alapjául, a panaszos kérése az, hogy ez utóbbi összeg, mint amely nem volt tényleges tartozás, a nyugta és törlési engedélytől járó illeték kiszabásánál tekinteten kívül hagyassék, mely kérések indokolásául utal a panaszló a már hivatkozott szerződésre. E szerint a 260.000 forintnyi vételárból 81533 frt 43 kr. a vevőnél maradt oly feltétellel, hogy ennek 6%-os kamatát ő a szerződésben felsorolt életjáradékosoknak fizeti ki s amint az erre jogosítottak időnkint elhalnak, az illető életjáradékának alapjául szolgáló tőke, mint vételárhátralék, az eladóknak kifizetendő. Iyen és pedig az utolsó életjáradékra jogosult halála folytán felszabadult vételárhátraléki tőke az illeték alá vont okiratban nyugtatott tőkeösszeg is. Ez a szerződés VI. pontjában azt tartalmazza, hogy ha a vevő ama 81.533 forint 34 krajcár vételárhátraléknak életjáradékul lekötött 6% kamatai két egymás után következő részletét kifizetni elmulasztaná, akkor az eladók jogosítottak a 81.533 forint 34 krajcár valóságos vételárhátralék helyett a vevőn azonnal 100.000 forintot behajtani. A 81.533 koronát így meg4