Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

52. §. b) — Konverzió illetékmentessége. 35 sőbbségi kötvények. — Nyilvánvaló, hogy az ily elsőbbségi kölcsönnél, a hitelező nem oly jelzálogintézet, vagy egyéb nyilvános számadásra kötelezett pénzintézet, mint amilyenekről az 1881 :LXX. tc. 1. §-a rendelkezik, hanem csak, mint az elsőbbségi kölcsön erejéig kibocsátott részkötvények mindenkori birtokosainak képviselője. Innen van, hogy a panaszolt esetben is, úgy a főköt vényekben, mint a régi 3,000.000 K-ás elsőbbségi kölcsönre vonatkozó zálogjogtörlési engedélyben is a panaszos, nem saját nevében és jogkörében, hanem csak, mint a kibocsátott részkötvények mindenkori birtokosainak képviselője szerepel, s innen van, hogy a zálogjogi bekebelezés is nem a panaszos P. m. k. bank javára, hanem a panaszos bank, mint a kibocsátott részkötvények mindenkori birtokosainak képviselője javára történt. — A panaszos által panasziratában is felhozott és a záloglevelekkel való analógiára vonatkozó hivatkozás sem helytálló, mert egyrészt alapvető jogi elv, hogy bármely kedvezményt, s így az illetékmentességet is — tehát kivételt, — hasonlóság, (analógia) alapján kiterjeszteni, kiterjesztően magyarázni nem lehet, másrészt a záloglevéltulajdonosok, mint hitelezők, az adóssal közvetlen viszonyban nincsenek, attól közvetlenül mitsem követelhetnek, mert hiszen az 1875:XXXV-I. tc. még a záloglevelek kibocsátására jogosított intézet csődje esetén sem jogosítja fel az egyes záloglevél birtokosát arra, hogy közvetlenül az adóstól követelhessen kielégítést. Az elsőbbségi kötvényeken alapuló kölcsönöknek a záloglevél kölcsönökkel való analógiája sem teljes tehát s annál kevésbbé szolgálhat okul arra, hogy az illetékkedvezmények az elsőbbségi kölcsönök átváltoztatásaira kiterjesztessenek, mert a záloglevelekben adott és vett kölcsönök átváltoztatásai esetében az illetékkedvezmények megadatnak. — Mindezekből nyilvánvaló, hogy az elsőbbségi, bár zálogjogilag is biztosított kölcsönök és ily kölcsönöknek ugyancsak elsőbbségi kölcsönök útján való konvertálásai, nem olyan jelzálogkölcsönök és nem olyan konverziók, amilyenekre az 1881:'LXX. tc.-ben körülírt illetékkedvezmények alkalmazhatók volnának. — Analógia útján pedig ezeket az illetékkedvezményeket kiterjeszteni és az elsőbbségi kölcsönök konvertálási eseteire is alkalmazni nem lehet., — Legjobban bizonyítja ezt az a körülmény, hogy a vasutak elsőbbségi kölcsöneit illetőleg, azok konverziói esetére, az említett illetékkedvezmények alkalmazhatóságát külön törvény, az 1889:XLIII. tc. 1. §-a állapította meg s így az illetékkedvezményeknek az említett vasútak elsőbbségi kölcsöneinek átváltoztatásaira való kiterjesztéséhez külön törvény hozatala szükséges. Ez a kivételes intézkedés azonban természetszerűleg ismét csak szorosan magyarázható és nem terjeszhető ki bár3*