Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

52. §. b) — Konverzió illetékmentessége. felülvizsgáltatik, és így közpénztárnak tekintendő, amelynek útján történő kölcsönátváltoztatás az 1881 :LXX. tc. 1, §-a alá esik. Minthogy a szóbanforgó kötelezvény 4. pontja szerint a panaszosnak nyújtott kölcsön konverzió céljára fordíttatik, az azonban még nincsen megállapítva, hogy a konverziós illetékkedvezmény egyéb feltételei fennforognak-e, a rendelkező rész szerint kellett határozni. (1838 számú elvi jelentőségű határozat. — 1934.) Az 1881 :LXX. tc.-kel a jelzálogkölcsönkövetelések átváltoztatása esetére biztosított illetékmentesség a misealapítványókat illető ilyen követelések átváltoztatására is kiterjed. A panaszosok a n.-i r. kath. szentmise, illetőleg kegyes alapítványoknál 12.000 K kölcsönt vettek fel abból a célból, hogy — amint az a kötelezvényből is kitűnik, — azzal a n.-i hitelbanknál fennálló 14000 K kölcsön törlesztessék. Ez az 1 K-val felbélyegzett kötelezvény az adóhivatalnál H. J. plébános, mint a fenti kegyes alapok gondnoka által az 1881 :LXX. tc. 1. §-án alapuló illetékmentességre való igénynek bejelentése alkalmával bemutattatván, a kötelezvény megleleteztetett és az illetékdíjjegyzék 64. tétele alapján, azon a címen, hogy a kötelezvény a II. fokozat szerint 40 K-val volt felbélyegezendő, a panaszosok terhére 39 K egyszeres és 78 K felemelt, összesen 117 K illeték íratott elő. A panaszosoknak ezen illeték ellen való fellebbezése azért utasíttatott el, mert az 1881:'LXX. tc.-ben megállapított illetékmentesség a róm. kath. szent misealapítványokra ki nem terjed. Tekintettel azonban arra, hogy az 1881 :LXX. tc. 1. §ának 1. bekezdése — a régi tartozás valódiságához férhető minden gyanú elkerülhetése végett — a kedvezményt a nyilvánosan működő intézeteknél, árvapénztároknál és közalapoknál fennálló tartozásokra korlátozta, tekintettel további arra, hogy a szentmise, illetőleg a kegyes alapítványok évről-évre számadás alá esnek és a felsőbb egyházi, hatóság által felülvizsgáltatnak s így közalapoknak tekintendők és tekintettel végre arra, hogy a törvény által megkívánt egyéb feltételek fennforognak, amennyiben a régi kölcsönnek kamatlába &/2% volt, az új kölcsönnek kamatlába pedig 6% és mellékjárulékok nincsenek és a törlési engedély szerint a régi tartozás teljes összegben fennállott és ki is egyenlíttetett, a panasznak helyet kellett adni, mert az 1881 :LXX. 1. §-ában foglalt eset fennforog és így a kötelezvény, minthogy az új kölcsönösszeg a régi átváltoztatott tartozásnál csekélyebb, II. fokozat szerinti illetékhiány címén megleletezhető nem volt. (969. számú elvi jelentőségű határozat. — 1910.)