Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])
16 16. §. — Az illetékhez való jog keletkezése. alaptalan a panaszosnak az az érvelése* hogy illetékköteles jogügylet nem létesült; ennélfogva az adásvételi jogügylet bizonyítékául kiállított levél alapján az illetékszabályok 1. §-ának 3. pontja és 16. §-a; valamint az illetékdíjjegyzék 1. tétele értelmében az ellenszolgáltatás értékétől III. fokozat szerint a panaszolt illetéket jogosan és helyesen követelték a panaszostól. (1154. számú elvi jelentőségű határozat. — 1913 ) Minthogy az Országos Hitelvédő Egyletnek nincs hatósági jogköre: sem az illeték lerovásának idejére, sem pedig annak módjára nincs befolyással az, hogy valamely okiratban a szerződő felek kikötik, hogy a szerződés csak abban az esetben lép hatályba, ha ahhoz a megnevezett egylet hozzájárul. Az 1410—19126. M. E. számú rendeletnek az Országos Hitelvédő Egyletre vonatkozó rendelkezéseiből, különösen annak 25. §-ából, valamint az OHE.-től bekért alapszabályokból megállapította a m. kir. közigazgatási bíróság, hogy az OHE.-nek nincs hatósági jogköre, s így hatóságnak nem tekinthető. Jogszabály sincs arra, hogy valamely ingókra vonatkozó adásvételi szerződés érvényességéhez az OHE. hozzájárulása szükséges. Az illetékezett szerződésben levő az a kikötés pedig, hogy „a szerződés csak akkor lép hatályba, ha ahhoz az OHE. hozzájárul s abban az esetben, ha az OHE. a szerződést nem venné tudomásul, a vevő által teljesített fizetések visszatérítendők és a megkötött szerződés hatályát veszti," a szerződés többi tartalmára tekintettel is, nem a szerződés érvényes megkötésének a feltétele, hanem a megkötött szerződés hatályának elvesztését vonhatja maga után. Ezeknél fogva az, hogy a szerződéshez az OHE. mikor járult hozzá, a szerződés után járó illeték közvetlen fizetés által való lerovásának sem az idejére, sem a módjára nézve nincs befolyással, tehát az illetéket az 5100/1991. M. E. számú rendelet 68. §. (1) bekezdésének első mondata értelmében az okirat kiállításától számított 15 nap alatt be kellett fizetni. Ez a panaszos előadása szerint sem történt meg, mert az okirat 1932. február 2-án kelt s annak bemutatását is csak 1932. március hó 2rán, tehát 15 napon túl teljesítették, de illetéket akkor sem, hanem csak később fizettek. Ezért a panaszos által kifogásolt felemelt illeték kiszabása jogos. (1941. számú elvi jelentőségű határozat. — 1937.)
