Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

192 69. tétel. — Másolatok. solatok csak akkor illetékkötelesek, ha azok bélyegköteles beadványhoz vagy jegyzőkönyvhöz mellékeltetnek és ezen esetben a mellékletekre megszabott illeték alá esnek és csak a feltételesen mentes vagy a külföldön kelt okiratok egyszerű másolatai használatánál írja elő azt, hogy ha azokra oly hivatalos bizonyítvány nincs vezetve, hogy az eredeti okirat a bekövetkezett hivatalos használat miatt szabályszerű bélyeggel elláttatott, vagy ha a fél az eredeti okiratot elő nem mutatja, akkor a másolatért az az illeték fizetendő, mely az eredetiért járt; s ezekből azt lehetne következtetni, hogy más esetben az egyszerű másolatok alapján, az eredeti után járó illetékért leletet felvenni, illetőleg ily illetéket kiszabni nem lehet: ámde az 1914:XLIII. tc. 86. §-a első bekezdése akként rendelkezik, hogy ha illetékköteles jogügylet szolgál valamely per alapjául s nem igazolják, hogy a törvényszerű illetéket lerótták, a bírósági iroda, hivatalos lelet alakjában köteles az illeték kiszabásához szükséges adatokat az illeték kiszabására jogosult hivatallal közölni. — Ez az utóbbi rendelkezés — a dolog természeténél fogva — minden jogügyletre, tehát még a szóbeliekre is vonatkozik s annál inkább azokra, amelyekről az okirat másolatát bemutatják; a jogügyletnek a per alapjául szolgálását pedig ez a törvény csak azért említi, mert az a törvénykezési illetékekkel kapcsolatosan hozatott. — Az az érdek és cél (azonban, hogy a kir. kincstár az őt jogosan megillető illetékhez minden jogügylet vagy okirat után hozzájusson, indokolttá teszi azt, hogy az 1914:XLIII. tc. 86. §. első bekezdésében lefektetett elvi jelentőségű szabályt minaen jogügyletre — tehát a perre nem kerülőkre is — alkalmazzuk, s azért a jogegység megóvása céljából, a fenti álláspontot kellett elfoglalni. (150. számú jogegységi megállapodás. — 1930.) *) V. ö. a 294. sz. jogegységi megállapodással, illetve az Ül. díjj. 69. tétedének a jegyzeteket közvetlenül megelőző azzal a rendelkezésével, amely jszerint: „iha az eredeti okirat másolata azon fél által, aki ellen az bizonyítékul szolgál, hitelesnek bizonyíttatik, a másolat illeték tekintetében eredeItlnék vétetik.'' Okirat-másolat alapján akkor is lehet illetéket követelni, ha a másolat nem tartalmaz aláírást, feltéve, hogy a másolatot felhasználó elismerte, hogy az okirat eredetije alá van írva. A panaszos azt vitatja, hogy az okirat nem tárgya az illetéknek, mert azt sem a panaszos, sem B. M. nem írta alá. Az illetékdíjjegyzék 69. tételének utolsó bekezdése szerint az eredeti okiratoknak a felek által hitelesnek elismert másolatai, a tétel 1. jegyzete értelmében pedig az okiratoknak a felek által beadványokhoz csatolt másolatai éppen úgy illetékkötelesek, mint az eredeti okiratok, hacsak