Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])
144 33. tétel. _ Építkezési szerződések. : 43. tétel. — Házassági szerződések. lelmezni, amíg ki nem mutatják, hogy a hitelező a követelés átruházásáról az engedményes részére is állított ki okiratot, — Ilyen okiratot — a közp. díj- és illetékkiszabási hivatal 1914. évi A. számfejtő könyvi 9009. sz. iktatmányának a tanúsága szerint — a panaszos társaság az engedményes rt. részére kiállított, az adósát értesítő irattól tehát engedményezési okirati illetéket nem tartozik fizetni. (1550. számú elvi jelentőségű határozat. — 1922.) 33. tétel 510011931. M. E. sz. r. 37. §. (1). Építkezési szerződések. Az építővállalkozó költségvetése után, ha azt az építtető elfogadta, az építkezési szerződésekre megállapított illetéket követelni lehet abban az esetben is, ha az építtető az elfogadást nem vezette rá a költségvetésre. (304. számú jogegységi megállapodás. — 1938.) Indokolás az ül. díjj. 9. tételénél. 43. tétel. 68.200-1927'. P. M. sz. r. 9. §. Házassági szerződések. Az illetékdíjjegyzék 43. tétele alá, a második békezdés második mondataként felvett az a szöveg, amely szerint „a fokozatos illeték megszabásánál nem vehetők számításba a kiházasítási azon tárgyak, melyek közös használatra nem alkalmasak", nem törvényes jogszabály, s ennek folytán a házassági szerződésnek az után a tartalma után, amely meghatározza, hogy a házastársak az ő különvagyonukat tevő, nem gyümölcsöző ingó vagyontárgyaikat a házasságba használatra beviszik, nem lehet a díjtétel első bekezdésében ingó dolog haszonélvezetének átruházása esetére megállapított illetéket követelni. Az illetékjogunknak nagyrészt alapját tevő s az 1850. évben császári pátenssel életbeléptetett „illeték- és bélyegtörvény" szerint: „Házassági szerződések, azaz oly szerződések, melyek házasságkötés céljából a vagyon iránt köttetnek, amennyiben általuk ingó dolgok tulajdonjoga vagy haszonvétele ruháztatik át, az érték szerint II. fokozat szerinti illeték alá esnek. Ha az átruházás tárgya ingatlan dolog, akkor a 108. t. *z. A. 2. a. rendelete alkalmazandó. Ha általa jogok az egyik, vagy másik házasfél halála esetében ruháztatnak át, ezek a 108. t. sz. B. szerint közvetlen illeték alá eső tárgyakként tekintendők és az illeték kiszabásánál a házassági szerződéstől elkülönzendők. Ha a szerződés élők közötti ajándékozást foglal ma-