Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])
27. tétel. — Egyezségek. 137 átruházási illeték íratván elő, eldöntendő kérdés, vájjon azzal, hogy a fennálló társaság egyik tagjának örököseit, jogelődjüknek a társasági vagyonból járó illetményére nézve, készpénzben kielégítette, a társaság vagyonához tartozó ingó és ingatlan dolgokra nézve vagyonátruházás jött létre. — Az 1875:XXXVII. tc. 69. §-ának, a 132. §. szerint a betéti társaságnál is alkalmazandó rendelkezése szerint, a társasági vagyonhoz tartozó dolgok a társaságnak tulajdonát képezik, s a társaság tulajdonába mennek át azok a dolgok is, amelyeket a tagok hoznak a társaságba, hacsak ki nem köttetett, hogy a társaságba hozott dolog a behozó tag tulajdona marad. A törvénynek ugyancsak a betéti társaságokra is alkalmazandó 106. §-a szerint a társaságból kilépett vagy kizárt tag köteles a társasági vagyonból járó illetményének készpénzben kielégítését elfogadni és nem áll jogában a társasági követelésekből, áruk vagy egyéb javakból aránylagos részt követelni. A törvénynek ezen rendelkezéseihez képest a társasági vagyonhoz tartozó dogokra nézve a tagok nem közös tulajdonosok, hanem az e dolgokhoz való tulajdonjognak alanya a társaság, míg a tagoknak a társaság tartama alatt csak a társasági vagyon tiszta értékének megfelelő részéhez van joguk, s ép azért a tag a társasági vagyonhoz tartozó dolognak aránylagos része felett nem rendelkezhetik, hanem csak az egész társasági vagyonértékben való illetőségét ruházhatja át; (76. §.) társaság adósa a tag elleni követelését, s a társaság, mint adós, a tag követelését beszámítás tárgyává nem teheti; (96. §.) végre a tag hitelezője a társasági vagyonhoz tartozó dolgokra végrehajtást nem vezethet, hanem csakis a tagnak a társaságtól kamatok, munkadíj vagy jutalék fejében érvényesíthető követelését, vagy a társaság feloszlása esetére jutandó illetményét veheti végrehajtás alá (95. és 101. §.). A magyar kereskedelmi törvénynek az előbbiekben idézett rendelkezéseivel teljesen összhangban állnak a panaszos társaság jogképessége tekintetében irányadó osztrák kereskedelmi törvény 91, 98, 119, 121, 126. és 131. §-ai. Hogy az illetéktörvény a közkereseti és betéti társaságok tekintetében a kereskedelmi törvény rendelkezéseit vette alapul és irányadóul, az kitűnik az áll. díjj., 89. t. I. B. 2. b) pontjának abból a rendelkezéséből, amely szerint az esetben, ha a társasági tag ingatlant ad betétül a társaságba, az egész ingatlan értékétől jár az átruházási 4.3%-os, s ha csak ingót hoz be a fennálló társaságba lépő tag, csupán II. fokozatú illeték jár akkor is, ha a társaságnak ingatlan vagyona van (V. ö.: 1920:XXXIV. tc. 76. §. (4) bek.); holott ha tulajdonközösség állana fenn a tagok között, az illetékdíjjegyzék 60. tételének „közössége a tulajdonnak" vezérszó alatti általános intézkedéséhez képest, az előbbi esetben nem az egész ingatlannak, hanem csak a többi tagokra átszállott juta-