Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])

220. §. — A büntetés elévülése. 119 aés a felek kérelmére vagy ítélet folytán töröltetett, az illeték törlésének vagy visszatérítésének helye nincs, a felhozott okokból az illeték , teljes törlését elrendelni nem lehetett. (784. számú elvi jelentőségű határozat. — 1907.) 220. §. A büntetés elévülése. A részvénytársaságok és biztosító intézetek által az 1920:XXIV. tc. 20. §-a alapján fizetendő rendibírságnál az elévülés az illeték befizetésére megállapított határidő utolsó napjával veszi kezdetét. Az illetékszabályok 220. §-a úgy rendelkezik, hogy „azon kihágás, melyért az illető tettes a vétkes cselekmény vagy mulasztás napjától számítandó 3 év alatt kérdőre nem vonatott, büntetés tárgya többé nem lehet". Az illetékszabályoknak ebből a rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a büntetés a mulasztással függ össze s annak elévülése a vétkes cselekmény elkövetésének, vagy a mulasztásnak napjával veszi kezdetét. Az illetékszabályoknak ezzel a világos és határozott rendelkezésével szemben közömbös, hogy a büntetés viselésére, illetőlqg a rendbírság fizetésére milyen módozatokat állapítanak meg törvényes rendelkezések, nevezetesen a büntetést, illetőleg rendbírságot a vétkes cselekményt elkövető vagy a mulasztó fél egy összegben egyszerre, vagy részletekben és ismétlődő időpontokban tartozik viselni illetőleg fizetni, mert ezek a körülmények az illetékszabályok előbb idézett rendelkezését nem érintik. Egyébként pedig sem az 1920:XXIV. tc. 20. §-a, sem más törvényhely nem tartalmaz az elévülés tekintetében az illetékszabályok 220. §-ában foglaltaktól eltérő rendelkezést. (208. számú jogegységi megállapodás. — 1933.)