Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. III. kötet (Budapest, [1942])
59. tétéi: — Kereskedők és iparosok levelei. 167 Az olyan levélalakú irat, amelyben valaki fuvarozóvállalatot arról értesít, hogy a neki kijáró fuvardíjtöbblet vagy kártérítési összeg folyóvátételének kieszközlésével és a pénz felvételével mást bízott meg, feltételesen illetékmentes. A kereskedelmi törvény (1875:XXXVII. tc.) 3. §-a szerint azt, aki saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerüen foglalkozik, kereskedőnek kell tekinteni. Ugyanennek a tölténynek 259. §-a szerint a fuvarozási ügyleteket, ha azokat iparszerüen folytatják, kereskedelmi ügyleteknek kell tekinteni, még pedig a 4. §.2. bekezdése értelmében akkor is, ba azokkal az állam foglalkozik. — Az olyan levél tehát, amelyet valaki (akár maga is kereskedő, akár nem) a kereskedőnek tekintendő fuvarozóhoz a fuvarozási ügyletre vonatkozóan intéz, kereskedelmi levél, amelyet a felek között levő magánjogi viszonynál fogva akkor sem lehet beadványnak minősíteni, ha az állam a fuvarozó. — A kereskedők üzletének tárgyaira vonatkozó jogügyletről szóló okiratok, ha azok a kereskedő által máshoz vagy más által kereskedőhöz intézett levélbe vannak foglalva, az illetékdíjj. 59. tétele 4. pontjának első bekezdése értelmében feltételesen illetékmentesek, kivéve azokat, melyek az említett pont második bekezdésében vannak felsorolva., — Az olyan levélalakú irat, amelyben valaki fuvarozóvállalatot — ideértve az állami vasutakat is — arról értesít, hogy a neki kijáró fuvardíjtöbblet vagy kártérítési öszszeg folyóvátételének az ő nevében való kieszközlésével és a pénznek az ő részére való felvételével mást bízott meg, jogi hatás előidézésére irányzott akaratkijelentést, tehát jogügyletet tartalmaz ugyan és azt az okiratot helyettesíti, amelyet a meghatalmazó, ügyének ellátása végett a meghatalmazottnak szokott adni, de illetékkötelezettség szemontjából még sem lehet azonosítani a meghatalmazottnak adott okirattal, mert nincs olyan törvényes rendelkezés, amely az említett két okokiratnak egyenlő illetékjogi kezelését megengedné. — A szöbanlevő iratra az ill. díjj. 78. tételének 2. b) pontját kellene alkalmazni, mert vagyonátrházástól, jogerősbbítéstől, jog- és kötelemmegszüntetéstől különböző egyoldalú jognyilatkozatot foglal magában, minthogy azonban az ilyen jogi nyilatkozat nem tartozik azok közé, amelyek kereskedelmi levélbe foglalva, azt az illetékdíjjegyzék 59., tétele 4. pontjának második bekezdése szerint illeték alá eső okirattá teszik, azért az ilyen jognyilatkozatot tartalmazó kereskedelmi levél az emliteit pont első bekezdése szerint feltételesen illetékmentes. (92. számú jogegységi megállapodás és 1004. számú elvi jelentőségű határozat. — 1911.)
