Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

82 J. V. H. Ö. 23 §. 5. p. — Közbirtokosságok adó- « kötelezettsége. döntésénél a fösúly azon nyugszik, hogy a részesedési arány megállapítható-e? Mert ha megállapítható, akkor az egyes tagoknál kell az arányos részt számításba venni. II. A két előfeltétel elsejének nagyobb jelentőségét nem lehet annyira méltatni, hogy kizárólag a részesedési arány meg, vagy meg nem állapíhatása volna az irányadó. Nyilvánvaló azonban, hogy ez csak az első feltétel jelentőségét húzza alá, mert járulékosan a másodiknak is kell jelentőségének lennie, nemcsak azért, mert a törvény, illetve törvényerejű szabály megemlíti, hanem azért is, mert gyakorlatilag nem lehetne lebonyolítani, ha nem volna, akivel az adóeljárást lefolytatni lehetne, ha nem volna képviselet szervezve. III. A két feltétel egymáshoz való viszonyának helyes szemlélete ad magyarázatot arra, hogy mit kell itt a külön szervezet alatt érteni és az előbbi megvilágításban, azt az értelmet nyeri, hogy ez alatt az eljárásra jogosult képviseletet kell érteni. Ha a helyes magyarázat az volna, hogy külön szervezet csak az, amit a törvény legelőkre az 1894. évi XII. tc. 6—11. §-a, erdőkre az 1898. évi XIX. tc. II. címe 25. és köv. §-ok állapít meg, akkor a pénzügyi jogi szabályozás ezt ép úgy kifejezésre juttatta volna, amint az 1913. évi X. törvénycikket (amibe sok minden idetartozó van) kizárta. Nyilvánvaló tehát, hogy itt nyilt kérdés van a fent vázolt irányban. IV. A közbirtokosság és úrbéri közösség részben a közjogi változással összefüggő, de magánjogunk kérdése. A közbirtokosság és úrbéri közösség is a tulajdonközösségnek a régi jogfogalmakból fejlődött alakja-: Ma a fejlődés korszakai elmosódottak és az újabb jogi szabályozás az eredetileg fennállott különbséget mindinkább kiküszöböli. A tulajdonközösség közbirtokossági alakja eredetileg csak nemesi ingatlanokon, vagy ezzel kapcsolatosan létesült, vagy úgy, hogy az ingatlan jutalékát tevő ingatlant (erdőt, legelőt, nádast stb.) vagy a haszonvételt (vadászat, halászat, malom, italmérési jogok stb.) osztatlan állapotban többen birtokolták. A közösből minden közbirtokos a közösbe nem tartozó ingatlana arányában részesült. Évszázados fejlődés eredményeként, az egymsára utaltság következményeként, szervezett alakot és önállóságot adnak. A polgári bírói gyakorlat eredménye az, hogy a közbirtokosság perbeli jogképességgel bír, ha kellő testületi szervezete van, ha a testületi szervezkedés kormányhatóságilag nincs is jóváhagyva, — ha a szervezet közös legelő, erdő, vagy vámszedési jog mikénti kezelésére vonatkozik és ennek közös jövedelmeit tényleg kezeli. A tulajdonközösség másik fejlődési alakja: az úrbéri közösség, amely a földtehermentesítés és úrbéri rendezés dacára meg nem szűnt, mert a volt úrbéresek mint összesség szerepelt