Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

78 J. V H. ö. 2í. §. (3) bek. — Végkielégítések és nyugdíjmegváltások. 21. §. (3) bekezdés. A végkielégítések és nyugdíjmegváltások adótétele. A végkielégítéseknél és nyugdíjmegvártásoknál a J. V. H. ö. 21. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása során a kedvezményes százalékos jövedelemadókulcsot mindenkor a tehertételek címén befizetett összegek figyelembevételével kell kiszámítani. A jövedelem- és vagyonadóról rendelkező 1927. évi 500. P. M. számú Hivatalos Összeállítás (J. V. H. Ö.) 21, §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a jövedelemadó kivetése során a végkielégítéseknek és nyugdíj megváltásoknak teljes összege az -adózó utoljára élvezett évi illetménye egyszeresét túlhaladja és az illetmény évi összege az adózó egyéb jövedelmével együtt kisebb adótétel alá esnék, mint ha a végkielégítés és a nyugdíj megváltás teljes összege adatnék az adózó egyéb számbavehető jövedelméhez, ennek a kisebb adótételnek két tizedesig kifejlesztett százalékos adókulcsát kell a végkielégítés és a nyugdíj megváltás teljes összegéből, valamint az adózó egyéb jövedelméből alakuló egész adóköteles jövedelemre alkalmazni. Ez a törvényes rendelkezés tehát először megállapítja, h°gy a jövedelemadó rendes adótétele helyett a kisebb, vagyis ^a kedvezményes százalékos jövedelemadókulcs alkalmazásának csak akkor van helye, ha a végkielégítés és a nyugdíj megváltás teljes összege az adózó utoljára élvezett évi illetményének az összegét túlhaladja; ha a végkielégítés és a nyugdíjmegváltás teljes összege az adózó évi illetményének az összegét nem haladja túl, akkor a rendesnél kisebb, vagyis a kedvezményes jövedelemadókulcs nem alkalmazható. Az említett törvényes rendelkezés másodszor pedig elrendeli, hogy a megszabott előfeltétel fennforgása esetében a kedvezményes százalékos jövedelemadókulcsot az adózó illetményének az évi összege és egyéb jövedelmének az évi összege, vagyis az összes jövedelemforrásból származóan számításba vehető összes évi jövedelme után járó jövedelemadótételből kell kiszámítani. A jövedelemadó tételét azonban a jövedelemadóra vonatkozó törvényes rendelkezéseket tartalmazó Hivatalos Összeállítás alapvető rendelkezése értelmében mindenkor csak az adóköteles tiszta jövedelem után lehet alkalmazni. Az adóköteles jövedelmet pedig a J. V. H. Ö. 10 §-ának (5) bekezdése alapján mindenkor az egyes jövedelemforrásokból eredő jövedelmek együttes összegéből a tehertételek és az adómentes jövedelmek levonása után fennmaradó összeg alkotja. Ennélfogva a jövedelemadónak bármely tételét, helyes törvénymagyará-