Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

54 ./. V. //. Ö. 13. §. (1) bek. — Adóssági kamatok és egyéb magánjogi terhek levonása. — változatlanul az az összeg veendő, amely a kötvényben megállapított kamatláb szerint a kölcsönvett tőke teljes öszszege után egy évre esik." Vájjon feltehető-e az, hogy a hivatalos összeállításokba egy félreérthetetlen rendelkezés kétízben is elnézésből vétetett fel, illetve az a rendelkezés, hogy 1925. év óta nem a „fizetendő", hanem az adóévet megelőző évben tényleg „fizetett" kamatokat kell levonni az adózó össz-, jövedelméből, tárgytalanná tette-e a törlesztéses kölcsönök mikénti számbavételére vonatkozó külön rendelkezést. Törlesztéses kölcsönöknél — a mindenkori törlesztési tenj szerint — az évi vagy félévi annuitásból a kölcsön fennállásának még hátralévő idejéhez mért, évenkint változó összeget kell elszámolni tőketörlesztésre és kamatra. Az első évi annuitásból csak egy töredék esik — a törlesztési terv szerint — tőketörlesztésre, míg az utolsó félévi annuitás legnagyobbrésze tőketörlesztésre számoltatik el és egy kis összeg esik csak kamatra. Az 1909:X. tc. 12. §-ának 7. pontjában foglalt rendelkezés célja kétségtelenül az volt, hogy kamat címén ne a törlesztési terv szerint évenkint változó összegben fizetendő kamat, hanem egy állandó összeg vonassék le, t. i. amennyi a kötvényben meghatározott kamatláb szerint a kölcsönvett tőke teljes összege után egy évre esik. A régi és az 1925. évi J. V. ö. által életbeléptetett új kamatlevonási rendelkezés azon eltérése, hogy 1925. óta a tényleg fizetett kamatokat kell levonni, a fent vázolt célzatot annyiban nem tette tárgytalanná, hogy a tényleg fizetett annuitást is a törlesztési tervnek megfelelően, minden annuitás fizetésekor változó összegben számolják el kamatra és tőketörlesztésre, vagyis azonos összegek lefizetése mellett a kamatra elszámolt összeg, más szóval a tényleg fizetett kamat is évről-évre változik. Ezekre a körülményekre való tekintettel kell tehát dönteni abban a kérdésben, hogy lehet-e teljesen tárgytalannak tekinteni ama rendelkezés változatlan fenntartását, hogy törlesztéses kölcsönöknél tényleg fizetett kamatként minden évben változatlanul azt az összeget kell venni, amely a kötvényben megállapított kamatláb szerint a kölcsönvett tőke teljes összege után egy évre esik. Ebből a szemszögből tekintve ugyanis az 1909 :X. tc. idézett rendelkezése és az 1925. és 1927, évi Hivatalos összeállítások 13- §-a (1) bekezdésének rendelkezései között csak az a különbség, hogy az 1925. évi H. ö. életbeléptéig törlesztéses kölcsönöknél a „fizetendő" kamatot kellett évenkint változatlan összegben levonni, ennek életbelépte után pedig a „tényleg fizetett" kamatokat kell ilyen változatlan összegben és nem a törlesztési tervnek megfelelő változó összegű elszámolás szerint levonni. Abból a rendelkezésből pedig, hogy csak a tényleg