Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

52 ./. V. H. Ö. 13. §. (1) bek. — Adóssági kamatok és egyéb magánjogi terhek levonása. Következik ez a 14. §. (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseikből is, mert e rendelkezések kifejezetten a 11. §-ban felsorolt kiadásokra is vonatkoznak, amiből pedig következik, hogy a 14. §. tényleges fizetés alatt nem érthet „készpénzfizetést" csupán, hanem minden olyan teljesítést, amely a készpénzfizetés gazdasági és jogi eredményével jár. Ha pedig ez a tényleges fizetés helyes értelme a 11. §. szempontjából, akkor ugyanez az értelem a 13. §. szempontjából sem vitatható el. Vagyis a 14. §. (1) bekezdésének szövege nem kizárja, hanem egyenesen támogatja a gazdasági életnek megfelelő azt a magyarázatot, hogy a 13. §. (1) bekezdésében említett „fizetett adóssági kamat" minden olyan teljesítés, amely által a kamat fejében fizetendő összeg a hitelező rendelkezése alá kerül, amely által a hitelező jövedelme a kamat fejében fizetendő összeggel növekszik. Kamatot fizet az adós a kamatoknak a tőkéhez való hozzászámítása útján is, mert jövedelmét apasztja az által, hogy adósságát növeli. A tiszta jövedelem ugyanis nem más, mint az év végén mutatkozó és az év elején meg volt vagyon közötti aktív különbözet. Ha a tartozás évközben növekedik, a vagyon csökkenni fog és ez az eredmény a tiszta jövedelem összegét is apasztja. E vagyoncsökkenés, illetőleg jövedelemapadás pedig adóalapot nem képezhet, mert a jövedelemadó alapja a J. V. H. ö. 8. §-ának (1) bekezdése szerint a tiszta jövedelem. A tőkésített kamatokat tehát le kell vonni és pedig annak az évnek a bevételéből, amely évben a tőkésítés az adózó fél jövedelmét csökkenti, amely évben ez a jövedelemcsökkenés az adózó fél gazdasági helyzetében észlelhető módon kifejezésre jut. A tőkésítést azonban hitelt érdemlő módon igazolni kell, mert csak az igazoltan fizetett adóssági kamatok hozhatók levonásba. Ilyen igazolás rendszerint csak akkor lehetséges, ha az adós és a hitelező szabályszerű könyveket vezet. A tőkéhez való hozzászámítás (tőkésítés) útján kiegyenlített kamatokat tehát le kell vonni akkor, ha az adózó fél igazolja azt, hogy a tőkésítés úgy az adós, valamint a hitelező könyveiben el van számolva. Le kell vonni azért, mert az adós és a hitelező között fennálló jogviszonyból következik, hogy az, ami a hitelezőnél kamatjövedelemként jelentkezik, az adósnál szükségképpen „fizetett" kamatot jelent és mint ilyen, a J„ V. H. Ö. 1$. §-ának (1) bekezdése alapján az összes jövedelemforrások jövedelmének együttes összegéből levonandó^ (312. számú jogegységi megállapodás. — 1938.)