Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

./. V. H. Ő. íl. §. 3. p. — Leltári tárgyak leírása. 37 zottság jogi álláspontja szerint leírásnak csak azon épületeknél van helye, amelyek a J. V. H., ö. 28. §. 1—2. pontjában felsorolt vagyontárgyak közé tartoznak és mint ilyenek, külön értékeltetnek. A holt leltári tárgyak értékének leírásánál az indokolás csak azt jelenti ki, hogy 5%-os leírást tart elfogadhatónak és az új beszerzéseknél leírás meg nem engedhető. II. A bíróság a panaszt részben alaposnak találja. 1. Alapos az 1. pontra alapított panasz. A J. V. H. Ö. 11. §-nak 3. pontja értelmében, az egyes jövedelemforrások nyers bevételéből, termelési és kezelési költség címén, az épületek, gépek, valamint az egyéb holt leltári tárgyak elhasználása fejében eszközölt évi leírások levonandók, amennyiben ezek az üzleti kiadások között, karbantartás vagy pótlás címén — már elszámolva nincsenek. Az idézett rendelkezés értelmében tehát minden olyan esetben, amikor a mezőgazdasági üzem nyers bevételéből a termelési és kezelési költségek levonásával történik a jövedelem kiszámítása, a házadó alól mentes gazdasági épületek elhasználása fejében eszközölt évi leírást levonásba kell hozni, ha az üzleti kiadások között karbantartás vagy pótlás címén már elszámolva nincs. Téves tehát az adófelszólamlási bizottság jogi állásfoglalása, amely szerint csakis a külön értékelendő és vagyontárgyként külön felveendő épületeknél van leírásnak helye, mert ilyen korlátozást az itt irányadó törvényes rendelkezés nem tartalmaz. Az adófelszólamlási bizottság indokaiban felhívott zik és a leírásra felállított szabállyal már csak azért sem kapcsolható egybe, mert a gazdasági épületek üzemi tőkekép, külön, törvényes rendelkezés folytán sohasem értékelhetők, ezek mint a mezőgazdasági ingatlan alkotó részei, az adózás szempontjából mindenkor a mezőgazdasági ingatlannal együtt értékelendők. Az adófelszólamlási bizottság döntése gyakorlatilag azt jelentené, hogy az adómentes épületek utáni leírást csak az ipari üzem vehetné igénybe, a mezőgazdasági üzem pedig soha, holott a szabály mindenféle üzemre szól és felállításának törvényhozói gondolata és célja általánosságban az, hogy a valóságos jövedelem adóztassék meg, tehát egyrészt a nem valóságos, látszat jövedelem ne legyen adóalap, másrészt a valóságos jövedelmet mérlegkészítési technikával eltüntetni ne lehessen, a tényleges rendelkezésnél pedig a cél, hogy az épületek a használat tartama alatt értékükből állandóan veszítenek, amely értékcsökkenés tényleges kiadásként a gazdasági könyvekben nem jelentkezik ugyan, azonban az üzem jövedelmének — helyes üzemvitel szempontjából — csak azt lehet tekinteni, ami a mezőgazdaság nyers bevételéből a haszH. Ö. 28. §-a kizáróla; tárgyak értékelésére vonatko-