Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

172 Í921:XXXIX. tc. 53. §. — Az adókivetés kivételes módja. Az 1921:XXX1X. tc. 31. §-a értelmében az általános for­galmiadó alapja a kereseti tevékenység körében történt áru­szállítás vagy munkateljesítmény ellenértéke fejében teljesí­tett fizetések összege, tehát a bevétel. A tevékenység kereset­szerűsége (iparszerüség, üzletszerűség) azt jelenti, hogy a te­vékenység folytatójának akarata az ügyletek előre meg sem határozott egész sorozatára irányul. Az ilyen tevékenység foly­tatása, általában az üzlet vitele* a készpénz- és hitelügyletek összefüggő egymásutáni láncolatából áll elő és így az általános forgalmiadó alá eső bevételben a készpénz- és hitelügyletek bevételezett eredménye is benne van. Az által4nos forgalmiadóra vonatkozó szabályok a künn­levőséget — az előbbiektől eltérően elkülönülten — kivétele­sen és csak akkor veszik tekintetbe, ha a foglalkozás meg­szűnik (1921:XXX1X. tc. 45. §. (3) bek.), illetve, ha az általá­nos forgalmiadót az egyes rendeletek szerint forgalmi adó­váltság rendszere váltja fel, vagy az adókulcs változása kö­vetkezik be. Az átalányozás (eredetileg csak egyességi, utóbb kivetés­szerű is) az általános forgalmiadó rendszerének keretén belül, csak az adókivetésnek kivételes módja (1921:XXXIX- tc. 5$. §.) annyiban, amennyiben az adó átalányösszegben állapítta­tik meg, de az átalányozásnál az előbbi szabálytól eltérő olyan különleges szabály, hogy a künnlévőségből eredő bevételt el­térő adózás alá kell vonni, nincs. Az Utasítás (130.000/1921. P. M. sz. rendelet) 78. §-a rá is mutat arra, hogy az átalányozás ese­tében a forgalmiadó alapjául szolgáló nyers bevételt, a való­ságot megközelítő módon pontosan kell megállapítani, de már az Utasítás 77. §-ának (1) bekezdéséből kivehetőleg is az adó­kivetési időszakban befolyt fizetések- (bevételek)-ből áll elő az adóalap. Ali ez annál is inkább, mert az adóátalányt úgy kell meg­állapítani, hogy az adózónak az átalányozási időszakban elér­hető bevételét megközelítse és így nem lehet külön számításba venni azt, hogy az átalányozási időszakot megelőző időben hi­telbe történt eladások után esedékes bevételei az átalányozási idő tartama alatt folynak be, vagy hogy az átalányozási idő­szak alatt ad el hitelbe árut úgy, hogy az ellenérték csak az átalányozási időszak lejárta után folyik be. A 29 500/1925. szá­mú rendelet nem tartalmaz olyan intézkedést, amelynek alap­ján valamely adózót az átalányozási időszak tartama alatt ugyanazon üzletéből vagy vállalatából elért bevételeinek egy része után az átalányon felül külön adófizetésre lehetne kö­telezni. (298. számú jogegységi megállapodás. — 1938.)

Next

/
Thumbnails
Contents