Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

J. V. H. Ö. 3. §. (3) bek. — A közös háztartáshoz nem 11 tartozó családtagok adókötelezettsége. A J. V. H. ö. 22. §-ának (4) bekezdése szerint a jövedelemadó tételeinek alkalmazásánál azokat a családtagokat kell figyelembe venni, akiknek külön jövedelmét, a 3. §. szerint az adózó jövedelmével együtt kell adó alá vonni. A 3. §. rendelkezései szerint, az atya jövedelméhez azt a jövedelmet is hozzá kell számítani, amely az atyai fegyelem alatt álló kiskorú gyermeket megilleti, aminek nyilván az az indító oka, hogy a gyermekeknek, illetve az atyának, mint egy gazdasági egységnek vagyona, illetve jövedelme a haladványos adó terhét viselje. De ugyanebből következik viszont az is, hogy azok a tényezők, amelyek a haladványos adótételre csökkentőleg hatnak közre, a gazdasági egység adóztatásánál hasonlóképen érvényesüljenek. Minthogy a szóban levő gazdasági egység annak folytán sem szűnik meg, hogy a gyermeket a szülők házasságának megszűntével az anyjánál helyezik el, a J. V. H. Ö. 3. |-a, a gyermek jövedelmének az atya jövedelméhez hozzászámítva történő adóztatásának nem is teszi feltételéül azt, hogy a gyermek az atyja háztartásában éljen., Minthogy a törvényben említett atyai fegyelem az atyai hatalomnak egy része s nincs adat arra, hogy az anyjánál ek helyezett gyermek fölött a panaszost megillető atyai hatalmat felfüggesztették volna, a gyermeket az adótétel alkalmazása szempontjából az atya háztartásához tartozó családtagnak kell tekinteni. A gyermek hozzászámításával a panaszos háztartásához, panaszoson kívül még két családtag tartozik s ennélfogva jövedelemadóját a rendes adótétel alkalmazásával kell meghatározni, amely 1600 P jövedelem esetében 20 P. (1979. számú elvi jelentőségű határozat. — 1938.) 3. §. (3) bekezdés. A közös háztartáshoz nem tartozó családtagok adókötelezettsége. A közös lakásból hosszabb időre való eltávozás nem jelenti minden körülmények között egyúttal a közös háztartás megszűnését is. Az adófelszólamlási bizottság a B. F. és özv. B. L.-né megadózatását azért választotta külön, mert özv., B. L.-nét a fiával, B. F.-el folytatott közös háztartásból, már évek óta gyógykezelés céljából a b.-i klinikára szállították s az anya gyámság (helyesen gondnokság) alá helyezése iránti eljárás folyamatban van. Azonban a bevallásban B. F. az édesanyját, özv. B. L.-nét az ő háztartásában levőnek jelölte meg, az anyja birtokát is az ő birtokával együtt vallotta be adó-< alapként,