Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

150 mi.XXXlX. tc. 31. §. — Az általános forgalmi adó alapja. ki, aki a felekkel 1929. február 6-án megtartott tárgyaláson a tényállást tisztázta. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként tényként állapítja meg a bíróság, hogy a cég mint fűszerkereskedők elosztó és termelő szövetkezete alapszabályilag is a többek közt fűszer- és gyarmatáruk bizományba vétele, ezen áruknak megbízásból bizományi számlán való megszerzése és elosztása végett (3. §. c) pont) alakult és az ellenőrzés alá vont időpontban csakis cukornak tagjai részére történő beszerzésével és szétosztásával foglalkozott. A jelzett időben a cukorbeszerzésnek a kiskereskedők részéről fennforgó nehézséget a szövetkezet akként hárította el, hogy tagjai megbízásából a Cukorközponttól vagóntételekben vette át a cukrot és ehhez hozzászámítva átlag 0.5%-os jutalékát és a tényleges fuvarozási költséget, amelyek együttesen az 1—1.5%-ot meg nem haladták, ezen 1—1-5%-kal nagyobb árban szétosztotta. A jutalék megállapítását és a szállítási költségek kiszámítását a szövetkezet igazgatóságára bízták és egyes esetekben tényleg előfordult, hogy az elszámolásnál a vételárat, jutalékot és fuvarozási költséget külön nem választották, legtöbb esetben azonban ez a szétválasztás is megtörtént. A tagok: a kiskereskedők már a belépéskor megbízást adtak a cukor vételére, az átvételnél a megbízás elismerése mellett vették át az árut és legtöbbször a vételárat előre befizették, bár oly eset is előfordult, hogy a vételárat és jutalékot csak az áru átvétele után rövid idő múlva fizették ki. Döntő jelentőséggel bír, hogy az elszámolás alapjául a tényleges vételár szolgált és, ha időközben az ár leszállt, a cég a befizetett vételártöbbletet nem mint üzleti hasznát kezelte, hanem a megbízója részére számolta el és viszont, ha a vételár felment, a többletvételárral megbízóját megterhelte és felmerült esetben az ily vételártöbbletet fizetni nem akaró tagját peresítette és a polgári bíróság a megbízási viszonyt megállapítván (a becsatolt P. VII. '36.002/1925. sz. a. ítélet) a többlet fizetésében a kifogásoló felét marasztalta. A bíróság a fentiekre tekintettel, a bizományi viszonyt megállapítja és oly körülményt, amely forgalmi adó szempontból ennek jogi következményét kizárná, fennforogni nem lát. A vételárral ügyfeleinek a fentiek szerint adózó cég elszámolt, hogy minden egyes esetet a számlákban részeire nem bontott és utólag külön le nem levelezett, sőt a lebonyolítás levelezését általában mellőzte, — a jelen esetben magyarázatát leli abban, hogy a megbízók egyúttal tagok is voltak, akik az ellenőrzést a szövetkezet útján gyakorolhatták és a levelezés megszervezése oly alkalmazotti létszámemelést követelt volna, amely végeredményben a jutalék nagyságát emelte és így a szétosztást megdrágította volna, viszont a szövetkezeti alak az