Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

128 1921.XXXIX. tc. 29. §. — Az általános forgalmi adó alanyai. társaság részére eszközölt faeladásokat általános forgalmi adó alá esőknek vette és az ez után járó adóra nézve — az 1921: XXXIX. tc. 34. §. (4) bekezdése értelmében — az egyetemleges felelősséget a panaszos részvénytársasággal, mint a belföldön kereseti tevékenységet folytató külföldi cég képviselőjével szemben fennforgónak tekintette. A pénzügyi hatóság ezt az álláspontját az említett levélnek ama kitételére alapította, amely szerint a küfödi cég a panaszost, mint a cég ügynökét megbízta a magyar üzletek lebonyolításával és az inkasszóval. A panaszos r.-t.-nak a megbízás alapján kifejtett tényleges működésére nézve azonban csak annyit állapított meg, hogy az a következőkre terjedt ki: l.i a r.-t. számlázza egyes esetekben az A. b.-i cég által a magyarországi üzletfelek részére szállított árut, de mindig a külföldi cég által jelzett adatok alapján és a cég számlanyomtatványán, illetve továbbítja a vevőknek a külföldi cég által hozzáküldött számlákat; 2. a fizetéseket szorgalmazza; 3. a felmerült differenciákat elintézi; 4. az A. üzleteinek számlaértékéből 3%-ot kap kifejezetten a fizetendő forgalmi adó fedezésére; 5. a magyarországi fizetéseket inkasszálja és nyugtázza. E megállapítás szerint a levélben foglalt lebonyolítási tevékenység kizárólag számlaküldés közvetítéséből, levelezéséből, a külföldi cég követeléseinek itt nyilvántartásából és behajtásából áll, de a panaszos r.rt. megrendeléseket a külföldi cég részére nem gyűjt, semmiféle eladási ügyletet az ő számára nem köt, sem pedig nem közvetít. Tekintettel arra, hogy az 1921:XXX1X. tc. 29. §-ának (6) bekezdése szerint a külföldi cég belföldi képviselőjének az tekintendő, aki itt az ő nevében kereseti tevékenységet fejt ki, tehát az, aki a belföldön a külföldi cég nevében az üzleteket megköti, az árut eladja, holott a jelen esetben a panaszos r.-t. a külföldi cég részére csupán a pénzbeszedési és az ezzel kapcsolatos számlaküldési, nyilvántartási és szorgalmazási teendőket végzi el; a panaszos r.-t. nem tekinthető a külföldi cég olyan képviselőjének, aki itt annak nevében kereseti tevékenységet folytatván, azt az említett törvénycikk 34. §-ának (4) bekezdése értelmében, egyetemleges felelősség címén, a külföldi cég által a belföldről beszedett vételár teljes összege után forgalmi adó fizetésére lehetne kötelezni. A panaszos részvénytársaság adófizetési kötelezettségét nem állapítja meg az a körülmény sem, hogy a külföldi cég a forgalmi adó fedezésére szükséges összeget rendelkezésre bocsátotta és hogy ebből a panaszos az általa inkasszált összegek egy része után a forgalmi adót lerótta, mert ezeket a lerovásokat ez a bíróság a 19.876/1926., 20.007/1926., 2p. 133/1926. P. számok alatt hozott ítéletekben tartozatlanoknak mondotta ki. Ez azonban