Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

mi.XXXlX. tc. 29. §. — Az általános forgalmi adó 12$ alanyai. iparcikkekké feldolgozva értékesíti, avagy ha azokat üzletszerű kereskedés útján a közvetlen fogyasztás céljára maga hozza forgalomba. Minthogy pedig a panaszos a halászatot nem bérelt területen üzi és nem üzletszerű kereskedés útján hozza forgalomba, a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1536. számú elvi jelentőségű határozat. — 1922.) 29. §. (5) bekezdés. A városnak az úgynevezett kisüstök használatáért a termelőktől szedett díjazásból, illetve a vámpáJinkák értékesítéséből származó bevétele általános forgalmi adó alá esik. C. város terhére azért Íratott elő a sérelmezett forgalmi adó, mert a városi szeszfőzdék (kisüstök) használatáért a ter-. melőktől szedett díjazásból, illetve vámpálinkák értékéből az adóellenőrzési időszakban befolyt bevételeit nem adózta meg. A város panasziratában azt vitatja, hogy ezen szeszfőzdéiben a behozott nyers anyagok kifőzését a termelők a városi közegek tevékenysége nélkül saját maguk végezték s így tulajdonképen a város részéről kereseti tevékenység nem lévén, inkább a város és a termelők között a szeszfőzdék használatára irányuló bérleti viszony létesült, amely után kapott haszonbér jellegű bevételei forgalmi adó tárgyát nem képezik, már azon okból sem, mert a szeszfőzésre szolgáló kisüstöket, illetve azok használati díját a kincstár a város által teljesített állami feladatok végzéséért engedte át a városnak épúgy, mint az általános kereseti és borfogyasztási adókat, miért is azok után általános forgalmi adó jogos alapon nem követelhető. A panasz nem alapos. Ugyanis a város által ezen panaszában említett további panasza folytán innen elrendelt kiegészítés során beszerzett eredeti bérleti és üzletvezetési szerződésekből a bíróság a 397!3/1929. P. szám alatt hozott ítéletében megállapította, hogy a város a szeszfőzdéinek elhelyezésére szolgáló telkeket és épületeket amidőn bérbevette, ugyanakkor a telkek és épületek tulajdonosait a szeszfőzdékben üzletvezetői teendők végzésével megbízta, s a telkek és épületek bérlete, valamint az üzletvezetői tevékenység díjazása fejében az egyes főzetőktől beszedett vámpálinka 50%-át és ezenfelül annak a városi központi szeszfőzdébe való beszállításáért fuvarköltség és finomítási apadás címén még további 3%-át, tehát összesen 53%-át engedte át nekik. Ezek szerint nyilvánvaló, hogy az üzletvezetők, mint a város megbízottai, a város nevében és helyett tevékenykedtek a termelők által hozott nyersanyagok kifőzésénél, tehát ily módon a város üzletvezetőinek közreműködésével szeszfőzdéi