Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. II. kötet (Budapest, [1942])

114 Í92Í.XXXIX. tc. 29. §. — Az általános forgalmi adó alanyai. általános forgalmi adó szempontjából, hogy a panaszosnak a takaríttatási vállalkozáson van-e haszna, és így közömbös az a — különben igazolni meg sem kísérlett — állítás is, hogy a panaszos a takarításért beszedett összegeket teljes egészükben szétosztja a takarító személyzet közt. A takarítószemélyzet tagjai különben nem is tekinthetők a panaszos háztartási alkalmazottjainak, mert kétségtelen, hogy a 72 lakás takarítására a panaszosnak oly személyzetet kell tartania, melyet ily vállalkozás nélkül nem tarthatna és a takarítást a saját háztartási alkalmazottjaival el nem végeztetheti. Ha pedig a panaszos külön személyzetet fogad fel és tart a végett, hogy a 72 lakást takaríttassa, s ha ezen személyzet munkadíja fedezésére még külön összegeket szed be a bérlöktől, ez még jobban igazolja, hogy egy külön bevétel elérésére irányult kereseti tevékenység, illetve külön üzleti vállalkozás esete forog fenn. Mindezeknél fogva az alappal nem bíró panasznak hely adható nem volt. (1819. számú elvi jelentőségű határozat. — 1934.) Ha a vállalat a munkásait önköltségi áron maga látja el élelmiszerekkel és üzemi anyagokkal, az önköltségi ár fejében beszedett összegek után az általános forgalmi adót tartozik leróni. A panaszos a hiánymegállapítás összegszerűségének helyességét elismerte, elismerte a forgalmi adó címén történt bevételének adókötelezettségét is, kifogást csak a többi tétel ellen tett, azt vitatván, hogy e tételek általános forgalmi adó alá nem esnek. A panasz szerint a munkásoknak kiszolgáltatott anyagok (szerszámok) után térített összegek nem áruforgalomból keletkeztek, nem áruellenértékek, hanem inkább a helytelen időelőtti elhasználással szemben bírság jellegűek, nincs adóalap a munkásoknak ingyen adott élelmiszereknél, az illetményszénnél stb. A bíróság a panasz folytán lefolytatott eljárás eredményeként a panasznak részben helyet ad és mentesíti a megtámadott fizetési meghagyásban az 1921:XXXIX. tc. 31. §-ának 2. bekezdése alapján pótlólag forgalmi adó alá vont, a vállalat villanytelepénél elhasznált szén számadásszerü ellenértékét az adó alól, mert e jogcímen e tétel adó alá nem vonható. Az a körülmény, hogy saját üzemében felhasználta a termeivényét, nem tekinthető a kereskedő által saját háztartásában való elhasználással egyértelműnek, mert itt áruszállítás nincs, e bíróság állandó gyakorlata értelmében. Egyébként azonban a forgalmi adó kötelezettség megállapítása a jogszabályoknak