Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

84 H. H. Ö. 3. §. Állandó mentesség megállapítása. Az adómentességek kérdésében általában eltéröleg az ideiglenes házadómentességtől, mely törvényben meghatározóit időre szól — rendszerint akkor van helye határozat hozatalnak, amikor az illető adót kivetik. A házadó mindenkori kivetésénél kell eldönteni nem csak azt, hogy mekkora az adóalap, minő kulcs alapján és összegben kell az adót kivetni, hanem egyszersmind — kifejezetten, vagy hallgatagon — el kell dönteni azt is, hogy a szóban levő épület minőségénél, vagy céljánál fogva házadó alá esik-e, vagy sem, s nevezetesen, hogy megvannak-e az adóztatás idejében a házadó alól való állandó mentességnek törvényben meghatározott feltételei, s ennélfogva a kiderített haszonérték egészben, vagy részben házadó alá vonható-e? Bár az 1912. évi LIII. tc. 37. §-ának 4. pontja kifejezetten elismeri nemcsak a közigazgatási bírói ítéletnek, hanem az alakilag jogerős közigazgatási határozatnak jogerejét is, — mégis figyelemmel arra, hogy az 188& évi XLIV. tc. 11. §-a szerint három évre, az 1909. évi VI. tc. 43. §-a értelmében, pedig a házadó évenként vettetett, illetve vettetik ki, ítélt dolog csak az lehet, hogy arra a kivetési időszakra, amelyben az épületnek állandó házadómentessége vitássá vált (tehát a határozatban körülírt időre), jár-e adó és ha igen, mennyi? hőbből pedig önként következik, hogy a mentesség kérdésében hozott határozat joghatálya sem terjedhet tovább és így az új adókivetésnél — s annál inkább az új törvény életbe léptetésénél — nem csak maga az új adó, hanem az azzal legszorosabban kapcsolatban levő állandó adómentesség kérdése is, az új adóval együtt, ismételt elbírálás alá vehető és pedig akkor is, ha az állandó házadómentesség kérdése nem az általános kivetés során, hanem a mentesség feltételeinek beálltához vagy megszűnéséhez képest az általános kivetés idején kívül merült fel és vált eldöntendővé. (106. számú jogegységi megállapodás.) A H. H. ö. 3. §. (1) bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből, hogy .az állandó adómentesség minden épületre nézve esetröl-esetre a kivetési eljárás során állapítandó meg, nem következik az, hogy visszamenőleges adóztatás esetében a vitatott állandó házadómentesség kérdését ne lehessen több esztendőre visszamenőleg elbírálni. A panaszos terhére a sérelmezett házadó a t.-i vasútállomáson lévő 1925. évben tiszti lakások céljaira épült lakóház után lett kivetve az 1926—1933. évekre visszamenőleg, mert a ház a kivetési lajstromokban nem szerepelt, s így az adó eddig kivetve nem lett. A panaszos kifogása az volt, hogy a szóbanforgó épületet