Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. H. Ö. 2. §. (1) bek. 6. p. — Állandó házadómentesség. 57 művelési ágakon történik, mert a gazdaságilag használható területeket szokásosan ezen művelési ágak valamelyike szerint használják, illetve kezelik. Mező- és erdőgazdasági területeknek kell tehát egyaránt tekinteni a szántóföld, kert, rét, szőlő, legelő, erdő és nádas művelési ágak szerint használt és kezelt területeket, amely területeken önként értetődően, a különböző művelési ágak természetének megfelelően, a gazdasági tevékenységnek a gyakorlása különbözőképpen történik. A közgazdaságtan most említett megállapításából tehát az következik, hogy az állatok legeltetésére szolgáló legelőterületeken folytatott tevékenységet mezőgazdasági tevékenységnek kell tekinteni, mert az állattenyészési célokat szolgáló legeltetés a mezőgazdasági tevékenység keretébe tartozik, minek következményeképen az ebben a gazdaságban alkalmazott cselédek és családjai által természetbeni lakás céljára használt épületeket: gazdasági cselédházaknak kell tekinteni. A most előadottak alapján tehát arra az álláspontra kellett helyezkedni, hogy a legeltetési társulatok legelőjén alkalmazott cselédek (pásztorok, stb.) és ezek családjai által természetbeni lakásul használt épületek gazdasági épületek, illetőleg gazdasági cselédházak és így ezeket az épületeket a H. H. Ö. 2. §. (1) bekezdésének 6. pontjában és az ehhez fűzött utasítás (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján a házadó alól az állandó mentesség megilleti. (279. számú jogegységi megállapodás. — 1936.) Mező- és erdőgazdasággal nem rendelkező község kovács és kanász alkalmazottjának lakása nem tekinthető gazdasági cselédlakásnak. A panaszos község az 1922:XXII. tc. 2. §-ának 6. pontja alapján kifogásolja, hogy a községi kovács és kanász természetbeni lakásául szolgáló épületek után házadót vetettek ki. A bíróság a kifogást alaptalannak találta., A törvény felhívott §-ának 6. pontja a gazdasági cselédházakat mentesíti a házadó alól, vagyis azokat az épületekét, amelyek a gazdaságban alkalmazott cselédek természetbeni lakásául szolgálnak. Panaszos községnek mező-, vagy erdőgazdasága nincsen, az említett alkalmazottai tehát nem a község részére teljesítenek szolgálatot, hanem a község őket a földművelő lakosság szolgálatára fogadja fel. Állandó házadómentesség pedig csak a földbirtok tartozékát képező cselédházakat illeti meg, mert az adómentességre való igényt nem az épületben lakó egyének foglalkozása — jelen esetben azoknak gazdasági cselédi minősége — adja meg, hanem az épület rendeltetése annak tulajdonosa szempontjából, vagyis az szüksé-