Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

54 //. H. ö. 2. §. (1) bek. 6. p. — Állandó házadómentesség. rések és hasonló foglalkozásúakon felül csak az olyan ipari foglalkozást űzőket lehet tekinteni, akinek a mestersége a gazdaság folytatására közvetlenül és állandóan szükséges. Ilyennek pedig a kőmüvesség nem tekinthető. (H. H. ö. 2. §. (1) bek. 6. pontjához fűz. ut. (3) bek.) (1750. számú elvi jelentőségű határozat. — 1932.) Községi pásztor nem tekinthető gazdasági cselédnek, miért is az általa lakott épület házadóköteles. Z. község terhére a tulajdonában lévő úgynevezett s a községi pásztor természetbeni lakásául szolgáló pásztorház után az 1928. évre 42 P házadó lett kivetve. A község a kivetés ellen fellebbezéssel élt, s a kérdéses házat a H. H. Ö. 2. §. (1) bekezdésében foglaltakra utaltan házadómentesnek kérte kimondani s ehhez képest a kivetett házadót töröltetni, mert a községi pásztor szerinte gazdasági cseléd s ekkép az általa lakott épület gazdasági cselédháznak tekintendő s mint ilyen a hivatkozott törvényes rendelkezés szerint házadómentes. A fellebbezést a sz.-i m. kir. pénzügyigazgatóság a most panaszolt s itteni elbírálás tárgyát képező határozatával elutasította, mert a határozatának az indokolása szerint a községi pásztor gazdasági cselédnek nem tekinthető s ekkép az általa lakott épület sem minősíthető állandóan adómentes cselédlakásnak. Az indokolásból kitetszőleg a m. kir. pénzügyigazgatóság a községi pásztort községi alkalmazottnak tekinti, azonban az adómentesség az általa lakott épületet ezen a címen sem illeti meg, mert az adómentesség csak a szorosan vett községi közigazgatási alkalmazottak természetbeni lakására terjed ki. A község a panaszában az általa elfoglalt álláspontnak megfelelően a fellebbezésében elmondottakat ismétli, egyben azonban reámutat arra is, hogy a községi pásztor után az Országos Gazdasági Munkáspénztár javára évről évre fizeti a hozzájárulási díjakat, mely szerint a községi pásztor gazdasági cselédnek tekintendő. A panasznak az alábbi indokok alapján helyet adni nem lehetett. Bár nem kétséges az, hogy az 1907:XLV. tc. 1. 8. első bekezdésében foglalt „gazdaság" kifejezés alatt kell érteni azt a tevékenységet is, amelyet a község a különböző törvények és rendeletek szerint a mezőgazdasággal kapcsolatosan kifejteni köteles s így nem kétséges az sem, hogy a községj pásztor a maga feladatkörét a mezőgazdaság keretén belül teljesíti, mégis a községi pásztor az 1907 :XLV. tc 1. §-a szerint gazdasági cselédnek nem tekinthető, különösen azért nem, mert az alkalma-