Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

50 H. H. Ö.2.§.(1) bek. 6. p. — Állandó házadómentesség. ez a körülmény annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy az ilyen ház az illető gazdaság alkotórésze-e, vagy sem, teljesen közömbös. Alkotórésze akkor, ha úgy a gazdaságnak, mint a háznak ugyanaz a tulajdonosa s gazdasági cselédház akkor, ha azt a gazdaság és ház tulajdonosának a gazdaságában alkalmazott cselédje bérfizetés nélkül a szolgálata fejében természetbeni lakás címén lakja. Ha a ház, illetve annak a rendeltetése ezeknek a feltételeknek megfelel, akkor azt a házadómentesség, tekintet nélkül a fekvésére, az idézett rendelkezés szerint megilleti. Részletes indokolás. A gazdasági cselédházak állandó házadómentességének a kérdését a H. H. Ö. 2. §-ának (1) bek. 6. pontja s az ehhez fűzött utasítás (3) és (4) bekezdése szabályozza. A hivatkozott 6. pont a gazdasági épületek (ideértve a cselédházakat is) részére az utasításban felsorolt feltételek fennállása esetén állandó házadómentességet biztosít. Ez a pont a gazdasági, tehát a szorosan vett mezőgazdasági célokat szolgáló épületek adómentességi kérdése mellett az ipari célokra rendelt más épületek adómentességéről is rendelkezik, kimondván azt, hogy az utóbbi s adómentességre igényt tartó épületek és épületrészek olyanok, amelyek a gyárak és a gyárakhoz hásonló ipartelepek területén az üzem céljaira szolgálnak. Ebből a rendelkezésből tehát az a nyilvánvaló s a törvényhozó akarataként az jelentkezik, hogy a gyári és ipari jellegű épületek egyéb feltételek mellett csak akkor részesülhetnek állandó házadómentességben, ha azok a gyár, vagy ipartelep területén szolgálnak az illető üzem céljaira. A törvényhozónak ez a rendelkezése érthető és megokolt, mert abból nyilvánvaló az, hogy csak magukat a gyárakat és a gyárakhoz hasonló ipartelepeket és az azokkal szorosan öszszefüggő s az ugyanazon területen fekvő és ugyanazon üzem céljait szolgáló épületek és épületrészek állandó házadómentességét kívánta biztosítani. Mindenesetre a kétségek kikerülése végett is az lett volna a célszerű, ha a mezőgazdasági és ipari épületek figyelemmel ezeknek az épületeknek teljesen eltérő rendeltetésére külön pontokban nyertek volna szabályozást, de ha a szabályozás egy pontban történt is, ez a kérdés helyes eldöntését, különös tekintettel arra is, hogy a végrehajtási utasítás a különböző rendeltetéssel bíró épületek adómentességi kérdését elkülönítve tárgyalja, nem akadályozza. A H. H. ö. 2. §. (1) bek., 6. pontja, de még az ahhoz fűzött