Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

230 K. H. ö. 16. §. (1) bek.; mO.XXIL te. 25. §. (2) bek. Adóköteles szolgálati illetmények. — A kifizetés fogalma. ház- és földadó fizetésére s így ha alkalmazotti kereseti adóval is megrovatnék, ugyanazon adóalany kétszeres megadóztatásának esete állana elő. (13. számú jogegységi megállapodás.) Lelkészek a javadalmukhoz tartozó földek haszonélvezetéből húzott jövedelmük után az alkalmazottak kereseti adóját nem tartoznak fizetni. A panaszos által lelkészi javadalma fejében használt földek jövedelme a m. kir. pénzügyigazgatóság végzése szerint is földadóval meg van adóztatva, amely földadót az adótörvények értelmében panaszos mint haszonélvező javadalmas volna köteles fizetni. Ez után a jövedelem után tehát IV. osztályú kereseti adó (az alkalmazottak kereseti adója) külön jogosan lenne megadóztatva. És ezzel szemben az a körülmény, hogy az említett földek földadóját a tulajdonos egyház fizeti, a IV. osztályú kereseti adó (az alkalmazottak kereseti adója) követelésére alapul nem szolgálhat, miután az adó fizetésére vonatkozó magánjellegű megállapodás sem adhat az államkincstárnak jogot arra, hogy ugyanazt az egy adótárgyat kétszer vonja adó alá. Ennek következtében a panasznak helyt adni és a panaszló javadalmához tartozó ezen földek után számba vett jövedelmet az adóalapból le kellett vonni. (752. számú elvi jelentőségű határozat. — 1907.) A lelkésznek munkaváltság címén fizetett összeg az alkalmazottak kereseti adójának alapjához hozzászámítandó. A tárgyiratoknak adataiból kitetszik, hogy a panaszos adóalapjának a közigazgatási bizottság panaszolt határozata által fenntartott tételei a Cs. községi róm. kath. plébániára vonatkozólag hivatalból beszerzett, a magyar királyi pénzügyigazgatóság végzésében is hivatkozott s a panaszos által sehol meg nem cáfolt adatokból merítve állapíttattak meg. Ezzel a tényállással szemben, valamint azzal a körülménnyel szemben, hogy a panaszos panasziratában a magyar királyi pénzügyigazgatóság által az 1883:XLIV. törvénycikk 90. §-ára fektetetten eszközölt visszamenőleges adókivetés ellen főkifogásképen azt hozta fel, hogy az 500 korona munkaváltság-összeg az adóalaphoz hozzá nem számítható, a panasziratnak helyet adni nem lehetett és pedig annál kevésbbé, mert a panaszos fellebbezésében is nyíltan beismeri, hogy ez a kérdéses összeg a híveket terhelt természetbeli munka megváltásául a hívők részéről fizettetik s így az 1875:XXIX. törvénycikk 28. §-ára való tekintettel, nem lehet elfogadható alapja annak, hogy ez. nem követelhető, mert különb adótárgy kétszer