Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

K. H. Ö. 2- §. 2. p. — Szellemi és más haszonhajtó 181 foglalkozás. A panasszal megtámadott határozat azon az alapon, hogy a panaszos által folytatott orvosi gyakorlat után megállapított adóban a fogorvosi működés kereseti nyereményét megadóztatva nem látja és a fogorvosi gyakorlatot külön adó alá vonandó foglalkozásnak tekinti: évi 20 korona III. osztályú (általános) kereseti adót állapított meg. Tagadhatatlan, hogy az 1875. évi XXIX. törvénycikk 3. §-ában foglalt rendelkezés szerint [K. H. Ö. 21. §. (3) bek.] azon adóköteles, kinek különböző foglalkozásból eredő többféle keresete van, mindenik kereset után a megfelelő adókulcs szerint külön rovandó meg kereseti adóval. A törvény ezen rendelkezéséből következik, hogy a külön megrovandó többféle kereset különböző foglalkozásokból kell, hogy eredjen. Az orvosi gyakorlat az összes gyógy tudomány ok alkalmazására terjedvén ki, ebből természetszerűleg következik, hogy az egyetemes orvosi képzettség alapján kifejtett általános orvosi gyakorlat mellett az orvostudorok a gyógymódok egyes szakaiban is külön szakorvosokká képezhetik magukat és az egyetemes orvosgyakorlat mellett ezen külön orvosi szakban is, legyen az a szem, a fül, orr és gége, fog, stb. gyógyászata, fejthetnek ki speciális gyakorlatot. Ezen különös orvosi gyakorlat azonban külön foglalkozásnak nem tekinthető, mert ugyanazon orvosi gyakorlatnak csak egy ágát képezi. Ezen nem változtat a jelen esetben azon körülmény sem, hogy a panaszos mint fogorvos megfelelő felszereléssel van ellátva, mert az természetes, hogy az illető orvostudor az általa különösen kifejtett gyakorlatnak megfelelően műszerekkel is kell, hogy ellátva legyen. A panaszos az orvosi magángyakorlata után jogerősen 70 korona évi adóval lett megterhelve a kivetőbizottság 373/906. számú határozatával. Minthogy pedig a fent kifejtettek szerint fogorvosi gyakorlata külön adótárgyat nem képez, a panasznak helyt adni. kellett. (804. számú elvi jelentőségű határozat. — 1908.) Az ügyvédnek ingatlanok vételénél és eladásánál kifejtett s ügynöki jellegű működése nem tartozik az ügyvédi foglalkozások közé és külön esik általános kereseti adó alá. A nem vitás tényállás szerint a magánfél, aki ügyvédi gyakorlatot folytat, a N.-féle uradalom eladásának közvetítéséért a vevőtől 180.000 korona jutalékot kapott. Ennek a jutaléknak III. oszt. (általános) keresgeti adó alá vonását az adófelszólamlási bizottság a volt m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság 1064. számú elvi jelentőségű határozatában kimondott ama döntés alapján mellőzte, hogy a gyakorló ügyvédeknek jogügyletek közvetítéséből eredő jövedelme mint külön jövedelem nem adóztatható meg.