Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

158 Í390/1933. M. E. sz. r. — Rendkívüli pótlék. ságot attól az adózótól követelje, aki a mulasztást elkövette és ezzel a pénzbüntetésre rászolgált. A H. H. ö. 6. §-ának (1) bekezdése csak a házadóra nézve állapítja meg azt, hogy az ingatlant terheli. A bírságra nézve ez sehol megállapítva nincsen. Az a körülmény pedig, hogy a bírság jogossága csak a házadó jogossága és mérve kérdésében előterjesztendő jogorvoslat számára megállapított határidőben támadható meg, nem jelentheti azt, hogy az új tulajdonos, a jogelődje terhére megállapított jogerős bírságot megfizetni tartozik, mert a jogerős szolgáltatás is csak azt terheli, akinek fizetési kötelezettségét a törvény megállapítja és olyan törvényes rendelkezést, amely az új tulajdonos kötelezettségét a jogelőd terhére kivetett bírságért megállapítaná, sem a H. H. Ö.-ben, sem pedig a K. K. H. Ö.-ben nem találunk. A K. K. H. Ö. 88., §-ának (1) bekezdése szerint az ingatlanok élők között való átruházása esetében a szerző, az ingatlant közvetlenül, vagy telekkönyvi bekebelezésnél fogva terhelő köztartozásokért felel ugyan az ingatlannal, de az átruházónak az államkincstárral szemben fennálló felelőssége érintetlen marad. Következik ebből, hogy csak az ingatlanra bekebelezett bírság terheli az új birtokost dologi teherként — mint az átruházott ingatlannak jelzálogos terhe — és hogy az új birtokossal szemben a dologi kezességet csak akkor szabad érvényesíteni, ha a bírság a korábbi tulajdonostól be nem hajtható. Ha azonban a bírság jelzálogilag biztosítva nincsen, azt az új birtokostól követelni akkor sem lehet, ha az a korábbi birtokossal szemben behajthatatlanná válik, mert a bírság az ingatlan elidegenítése után is csak azt terheli, akit az általa elkövetett mulasztás megtorlása miatt a törvénv pénzbüntetéssel sújtani kívánt. (261. számú jogegységi megállapodás. — 1936.) 1390/1933. M. E. számú rendelet. Házadó után fizetendő rendkívüli pótlék. Az 1908:XLVIII. tc. rendelkezése folytán ideiglenesen 10 százalékos mérvben házadó alá eső épületet nem lehet adómentes épületnek tekinteni s ennélfogva az ilyen épületet az 1390— 1933. M. E. számú rendelettel meghatározott rendkívüli pótlék alóli mentesség meg nem illeti. A panaszos azt vitatja, hogy az 1;390/1933. M. E. számú rendelet alapján háza után nem lehet rendkívüli pótadót kivetni, mert az 1908. évi XLVIII. tc. alapján, háza, a 18 évi teljes mentesség után, a további 12 éven át is mentes a házadó alól és így ez alatt az idő alatt sem lehet házadó köteles épületnek tekinteni.