Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

H. H. ö. 22. §. Adótörlés esetei. 147 lentetett, adóelengedésnek nincs helye; a következő évnegyedre azonban már leírandó róla a rávetett adó és utóbb is mindaddig, míg újra bérbe nem adatik, vagy használatba nem vétetik. Az üresedés első évnegyedében illetéktelenül megfizetett adóra való tekintettel pedig az újra kibérlés, vagy használás esetén az első évnegyed megróvatlan marad. A törvénynek ebből az idézett rendelkezéséből kitetszik, hogy a laküresedés fogalma alatt nem szoros értelemben véve, a házadó alá vont helyiségeknek lakatlanul való maradása, hanem azoknak az az állapota értendő, amelyben azok általában használatlanul, üresen maradnak és érettük bér sem fizettetik. Ebből pedig az következik, hogy laküresedés címén való adótörlés csak akkor adható, ha az üresnek bejelentett helyiség tényleg és pedig az újra kibérlés és használás bejelentéséig szakadatlanul üres, abban az üresedési időtartam alatt semminemű bútor, vagy egyéb tárgy nem volt és az még rövidebb időre, avagy alkalmi célra se használtatott, sem bérbe nem adatott, minek következtében az sem haszonértéket nem képviselt, sem pedig általában bérjövedelmet nem hozott. Tekintve, hogy az 1905. évi április hó 1. napján megtartott helyszíni szemléről felvett s a tárgyiratok között levő bizottsági kimutatás szerint a panaszos által bejelentett lakás, — mint amiképen ez panaszos beadványaiban is beismertetik, — teljesen bebútorozva, tehát nem általában használatlan állapotban találtatott, s tekintve, hogy az előbb előadottakkal szemben a panaszban felhozottakat figyelembe venni nem lehetett: a panaszolt határozatnak rendelkezése törvényes. (699. számú elvi jelentőségű határozat. — 1906.) Laküresedés folytán leírt adóösszeg visszatérítését az igényelheti, aki a laküresedés tartama alatt a ház tulajdonosa volt. Az ügyfél azt kéri, hogy az 1898. IV. és 1899. I. évnegyedekben beállott laküresedések folytán leírt adóösszegek neki téríttessenek vissza, mert ő az adót a leírás foganatosítása előtt teljesen befizette és így a leírás az új tulajdonosok javára esett. A királyi adófelügyelő a kérelmet azért tagadta meg, mert az 1883:XLIV. törvénycikk 95. §-a értelmében az ingatlant terhelő hátralék az új tulajdonos által fizetendő, a túlfizetés tehát szintén javára számolandó el. Nem szenvedhet kétséget, hogy az 1868:XXII. törvénycikk 26. §-a értelmében az 1898. IV. és 1890. I. negyedévi laküresedések címén leírt öszszegek az 1899. évi I. és II. negyedévi adót apasztják s így arra az esetre, ha a leírások kellő időben az adó befizetése előtt foganatosíttatnak, akkor azok a panaszos, mint még akkor tulajdonos és adóalany javára szolgáltak volna, mert a bizonyítási eljárás során bemutatott szerződés szerint az új vevő csak 10*