Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

140 H. H. Ö. 22. §. — Adótörlés esetei. ami negatív meghatározásban azt jelenti, hogy azt nem akarja másnak bérbeadni vagy ellenérték nélküli használatra másnak átengedni. A 3- alatti eset valójában csak megismétlése a H. H. Ö. 8. §. (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (6) bekezdésében foglalt annak a szabálynak, hogy a másnak ingyen átengedett épület ugyanolyan elbírálás alá esik, mintha a házbirtokos saját használatára volna rendelve. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a törvény „rendszerint bérbeadás útján hasznosított" szavainak az az értelme — ami ennek a bíróságnak állandó gyakorlatában is kifejezésre jutott, — hogy nem lehet megtagadni az üresen álló vagy évközben megüresedett épületek (épületrészek) után az üresedés tartamára eső házadónak a törlését abban az esetben, ha a ház birtokosa az üresen álló, vagy évközben megüresedett épületet (épületrészt) bérbe akarja adni, vagyis ha nincs helye annak a vélelemnek, hogy azoknak a használatát a maga részére kívánja fenntartni. Ezt a körülményt, kétség esetén, a ház birtokosa, arra alkalmas módon bizonyítani köteles (a bérbeadási szándéknak a ház kapuján, újságban vagy más módon való hirdetése, stb.). A szóbanlevő esetben panaszosnak azt a szándékát, hogy a megüresedett épületet bérbeadás útján hasznosítsa, a pénzügyigazgatóság sem vonja kétségbe, miért is a rendelkező rész •értelmében kellett határozni. (1885. számú elvi jelentőségű határozat. — 1936.) A házadót laküresedés rímén amaz épületrészek után is lehet törölni, amelyeket a tulajdonos korábban maga használt, ha a használattal igazoltan felhagyott és az épületrészekkel azon idő alatt sem rendelkezett, míg azokat bérbeadás útján hasznosítani nem tudta. A 200/1927. sz. P. M. rendelet 22. §-a 4. pontjának a rendelkezését nem lehet úgy magyarázni, hogy a korábban mindig a tulajdonos által használt épületrész akkor, ha ő a használattal felhagy és azzal nem rendelkezik és azt bérbeadni sem tudja, a törlés nem illeti meg és pedig azért nem, mert korábban és rendszerint bérbeadva nem volt. Az ezzel ellenkező felfogás merőben szembe helyezkednék az idézett rendelet 8. és 9. §-ainak azzal az alapvető rendelkezéseivel, hogy a házadó alapja bérbe adott épületeknél a nyers házbér-jövedelem; bérbe nem adott, saját használatban és ami ezzel egy tekintet alá esik: saját rendelkezés alatt álló épület, illetőleg épületrészeknél pedig a haszonérték. Ezek az alapvető rendelkezések megadják az idézett 22. §. 4., pontjának azt a helyes magyarázatát, hogy a 4. pont „rendszerint" szava csak általánosságot fejez ki, s a kivételt nem zárja ki, tehát az adótörlés azokra az épületrészekre is kiterjed, amelyeket korábban