Koós István - Lengyel József (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra és illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye 1896-1941. I. kötet (Budapest, [1942])

134 H. H. Ö. 19. §. (1) bek. — Ideiglenes mentesség megállapítása. ból, illetve bizottsági leletből megállapítható, már a mentesség kérdésében való döntés előtt vitás volt s épp annál fogva, mert az említett pótszemle során bizottságilag megállapíttatott, hogy a ház egészen új, a kért mentesség 1913. év augusztus hó 19-én 22707. szám alatt meghozott végzéssel egész terjedelmében t. i. az egész épületre megadatott. Minthogy az eljárás során az adózó félrevezetésre alkalmas adatokkal nem állt elő, minthogy a kérdés már az előző eljárás során is vitás volt s így megvizsgáltatott és tárgyaltatott, s a határozat ennek alapján hozatott, minthogy végül a határozat az adózó félnek ki is kézbesíttetett, mindezek alapján meg kell állapítani azt a kétségtelen tényt, hogy a meghozott határozat alakilag helyes s a kikézbesítés következtében alakilag jogerős is, az tehát az adózóval szemben anyagi jogerőre is emelkedett. így tehát a m. kir. pénzügyigazgatóságnak, miután adótörvényeink ily esetekben a m. kir. pénzügyigazgatóságnak, sem más fórumnak felülvizsgálati jogot meg nem állapítanak, törvény szerint nem állott jogában határozatát hatályon kívül helyezni, illetve a már megadott mentességet visszavonni, mert az, vájjon a mentesség helyesen adatott-e meg, vagy sem?, miután az eljárás szabályszerű volt s az adózót semmiféle félrevezetési cselekedet nem terheli, teljesen közömbös s az időközben beálott anyagi jogerejét a határozatnak nem érinti. Ezekből az okokból kellett fenti értelemben határozni. (1360. számú elvi jelentőségű határozat. — 1917.) A megadott ideiglenes házadómentesség visszavonható és a házadó kivethető, ha az adózó az ideiglenes adómentességet valótlan adatok előterjesztése vagy ügydöntő körülmények elhallgatása útján eszközölte ki. A megtámadott határozat fenntartotta az elévülési határidőn belül megállapított adót, minthogy a panaszos az ideiglenes adómentesség iránt beadott kérvényben elhallgatta azt, hogy az építkezésnél a régi falak felhasználtattak és így az ideiglenes adómentességet elnyerte, habár annak feltételei az 1909. évi VI. tc. 29. §-a értelmében fenn nem forogtak. A panaszos ezzel szemben azt vitatja, hogy a megadott adómentesség vissza nem vonható, ámde az alapul vett tényállás mellett valótlan adatok közlésével eszközölte ki az adómentességet és ez esetben az ideiglenes házadómentességet megadó határozat jogerejére nem hivatkozhatik. Kétségbe vonta a panaszos a tanúkihallgatás útján megállapított tényállást is. Azonban sem fellebbezésében, sem panaszában semmi oly adatra nem hivatkozott, amely ezt megdönthetné, holott könnyen módjában állott volna állításainak