Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Házadó értékének helyesbítése által az 1909. évi VI. törvénycikk 51. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezését sértette meg, alaptalan. De tévedésen alapszik panaszosnak az az állítása is, hogy a pénzügyigazgatóság az istálló és raktár értékét 500 koronáról 300 koroniára szállította le. Ugyanis a házbérvallomási iv adatali szerint a kérdéses istálló és raktár bérértéke tényleg 500 koronában van megállapítva, de hogy az utólag 300 koronára leszállíttatott volna az a felterjesztett tárgyiratokból egyáltalában nem tűnik ki. Általános házbéradó alá eső helyen a több személy tulajdonában levő házban a tulajdonosok által használt lakások bérértékét a házbéradó kivetésénél nem lehet abban az összegben elfogadni, amelyet a közös tulajdonosok egymással szemben bérérték gyanánt felszámítanak, hanem a bérértéket ilyen esetben is becslés útján kell meghatározni. (946. ejh. — 7068/1909. P.) JEGYZET: Indokolás a H. H. ö. 16. %-ándl. A rendszerint bérbeadás útján hasznosított, de a bevallásadás idejében üresen álló épületek vagy épületrészek adóalapját becslés útján kell megállapítani. (1769. ejh. — 11.199/1931. P.) Panaszos azt kifogásolja, hogy a vendéglő céljára használt üzlethelyiség és három mellékhelyiség után 10.254 P haszonériéket állapítottak meg adóalapul azon a címen, hogy legutoljára akkora bérért volt bérbeadva. A helyiség a bevallásadás idejekor üresen állott, az 1930. évi május hó 15-étől kezdve pedig évi 4000 P bérért adatott bérbe. Az 1930. évi adóalapot 4000 P -re leszállítani kéri. A panasz alapos. A H. H. Ö. 9. §-a és 16. §-ának (1) bekezdése alapján a bérbe nem adott épületek, vagy épületrészek adóalapját a tényleg bérbeadottakkal történő összehasonlítás útján becsléssel kell megállapítani. A becslési eljárás arra irányul, hogy a bérbe nem adott épület, vagy épületrész haszonértékét az ugyanolyan célra bérbeadott épületek vagy épületrészek tényleges béreit irányadóul véve megállapítsa. Ilyen módon kell megállapítani a rendszerint bérbeadás utján hasznosított, de a bevallásadás idejében üresen álló épületek, vagy épületrészek adóalapját is. Mert azokra nézve nincs más jogszabály. A törvénynek nincs olyatn rendelkezése, mely szerint a legutoljára fizetett bért az újabb bérbeadásig adóalapként fenntartani kellene. Pedig, ha a törvényhozásnak ez lett volna az akarata, akkor az említett épületekre, vagy épület 96