Sárfy Aladár et al. (szerk.): A m. kir. Közigazgatási Bíróság adókra vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1897-1932 (Budapest, [1933])

Házadó jezetten elismeri nemcsak a közigazgatási birói Ítéletnek, hanem az alakilag jogerős közigazgatási határozat anyagi jogerejét is, figyelemmel arra, hogy az 1909. évi VI. törvénycikk 43. §-a [H. H. ö. 8. és 12. §.] értelmében a házadó évemkint vettetik ki, ítélt dolgot csak a határozat közvetlen tárgya, vagyis az képez, hogy e határozatban körülirt időre jár-e az adó, s ha igen mennyi, s így a mentesség kérdésében hozott határozat joghatálya sem terjedhet tovább, miből okszerüleg következik, hogy új kivetéseknél — s annál inkább az új törvény életbeléptekor — nemcsak maga az új adó, hanem az azzal legszorosabban kapcsolatban levő állandó mentesség kérdése is, az adóval együtt ismételt elbírálás tárgyává tehető. Mindezek alapján, tekintettel arra, hogy az 1909. évi VI. törvénycikk rendelkezései szerint a panaszos egyesületet a megtámadott határozatokban helyesen kifejlett indokok szerint az állandó mentesség meg nem illeti, a panaszt elutasítani kellett. Az a körülmény, hogy valamely épületet a közigazgatási hatóság vagy a közigazgatási bíróság egy ízben állandóan adómentesnek nyilvánított, nem lehet akadálya annak, hogy ugyanarra az épületre — bár rendeltetésében időközben változás be nem állott — a következő adókivetési időszakban az adókötelezettség kérdése újból elbíráltassék. (106. sz. jogegységi megállapodás.) Az adómentességek kérdésében általában eltérőleg az ideiglenes házadómentességtől, mely törvényben meghatározott időre szól — rendszerint .akkor van helye határozat hozatalnak, amikor az illető adót kivetik. A házadó mindenkori kivetésénél kell eldönteni nem csak azt, hogy mekkora az adóalap, minő kulcs alapján és összegben kell az adót kivetni, hanem egyszersmind — kifejezetten, vagy hallgatagon — el kell dönteni azt is, hogy a szóban levő épület minőségénél, vagy céljánál fogva házadó ailá esik-e, vagy sem, s nevezetesen, hogy megvannak-e az adóztatás idejében a házadó alól való állandó mentességnek törvényben meghatározott feltételei, s ennélfogva a kiderített haszonérték egészben, vagy részben házadó alá voinható-e? Bár az 1912. évi LIII. t. c. 37. §-ának 4. pontja kifejezetten elismeri nemcsak a közigazgatási birói ítéletnek, hanem az alakilag jogerős közigazgatási határozatnak jogerejét is, — mégis figyelemmel arra, hogy az 1883. évi XLIV. t. c. 11. §-a szerint három évre, az 1909. évi VI. t. c. 43. §-a értelmében pedig a házadó évenkén* vettetett, illetve vettetik ki, itélt dolog csak az lehet, hogy arra a kivetési időszakra, amelyben az épületnek állandó házadómentessége vitássá vált, (tehát a határozatban körülirt időre) jár-e adó és ha igen mennyi? Ebből pedig önként követ76