Hegedüs János (szerk.): Közigazgatási törvénytár a fennáló törvények és rendeletekből, kísérve a m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozataival és felső bíróságainknak döntvényeivel. I. kötet (Nagybecskerek, 1894)

78 A közigazgatás szervezete. — Állami számvevőszék. 7. §. Az állami számvevőszék tanácsülésének tárgyai: 1. Azon ministeri közlemények és számviteli észrevételekre adott ministeri válaszok, melyek az ügyosztályok véleménye szerint az ellenőrzés szempontjából ki nem elégitők; 2. a ministertanácsnak azon határozatai, melyek az 1870: XVIII. t.-cz. 16. és 24. §§-aiban közelebbről érintett esetekben, az állami számvevőszékkel írásban közöltetnek; 3. az állami zárszámadás és részletes jelentés, valamint egyéb, az országgyűlés elé terjesztendő munkálatok végleges megállapítása; 4. szabályrendeletek és utasítások megbirálása, melyek a közigazgatás bármely ágában, a számvitel ellenőrzés egyszerűsítése, vagy a pénz- és értékkezelés javítása végett kibocsáttatnak ; 5. a ministertanácshoz évnegyedenkint megküldendő hitelnyilvántartási kimutatások (1870:XVIII. t.-cz. 21. §-a); 6. végre az elnök által a tanácsülés elé utalt egyéb ügyek. 8. §. Az állami számvevőszék tanácsülésein az elnök, vagy akadá lyoztatása esetén, annak helyettese elnököl. Előadó tagjai: az alelnök, a számvevőszéki tanácsosok, az osztálytanácsosok és a számvevőszéki titkárok. Az elnök, a mennyiben czélszerünek látja, a számvevőszék más tisztviselőit is meghívhatja a tanácsülésre. 9. §. Az elnök a tanácsülésben kifejtett vélemények meghallgatása után személyes felelősségénél fogva (1870: XVIII. t.-czikk 7. §-a) saját meggyőződése szerint mondja ki a határozatot. 10. §. Minden tanácsülésről jegyzőkönyv vezettetik, melyhez az elnök határozatától netalán eltérő külön vélemény és indokolás melléklendő. 11. §. A számvevőszéknél tárgyalt ügyek, az elnök, —annak akadályoztatása esetében az alelnök, — rendkívüli esetekben pedig a helyettesítéssel megbízott számvevőszéki tanácsos aláírásával adatnak ki. 12. §. Az Állami számvevőszék tartozik a következő könyveket vezetni: 1. a kettős könyvviteli rendszer szerint az állami főkönyvet; 2. az egyszerű könyvviteli rendszer szerint a rovatkönyvet; 3. az utalványozási főkönyvet, melyben a költségvetési törvényben megállapított kiadási hitelek rovására történt utalványozások, fejezetek, czimek és rovatok szerint nyilvántartatnak; 4. az ingó és ingatlan állami vagyon leltárát; 5. az állami adósságok és a fémváltópénz nyilvántartási könyvét; 6. az állami tisztviselők és szolgák, s azok özvegyeinek és árváinak évi nyugdijai, kegy dijai, s a nevelési pótlékok egyénenkinti nyilvántartását és a másnemű nyugalmi ellátások sommás nyilvántartási könyvét; 7. a saját költségeit illető számla- (számfejtő-) könyveket. 13. §. A könyvelés alapszik: 1. az állami főkönyvre és a rovatkönyvre vonatkozólag, a ministerek által az állami számvevőszéknek megküldött és a költségvetési törvény czimeinek és rovatainak megfelelő pénzkezelési kimutatásokon; 2. az utalványozási főkönyvet és a nyugalmi ellátások nyilvántartási könyveit illetőleg, a ministerek vagy az utalványozási joggal felruházott hatóságok által az állami számvevőszéknek megküldött, a költségvetési törvény czimeinek és rovatainak megfelelő és az előfordult utalványokat és megszüntetéseket egyenkint magában foglaló utalványozási és megszüntetési jegyzékeken;