Hegedüs János (szerk.): Közigazgatási törvénytár a fennáló törvények és rendeletekből, kísérve a m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozataival és felső bíróságainknak döntvényeivel. I. kötet (Nagybecskerek, 1894)

A közigazgatás szervezete. — Vegyes rendeletek. 351 regaletökék állagának épségben tartását szorosan ellenőrizze, az azoknak az 1886: XXII. t.-cz. 110. §-a értelmében csak kivételes esetekben belyt fogható elidegenítése iránti községi határozatok tárgyalása körül a mult évi november hó 10-én 82531. sz. alatt kibocsátott itteni körrendeletben érintett szempontokat szoros figyelemben tartva, illetőleg a kötményezett kötvényeknek közforgalmú kötvényekkel leendő kicseréléséhez az 1888: XXXVI. t.-cz. 19. §-a szerint szükséges felsőbb engedély megadását csakis elfogadható és az imént idézett körrendeletben megjelölt kivételes indokok fennforgása esetében hozza javaslatba. 71660. sz. — Bm. 1893. okt. 11. Körrendelet az állami tisztviselők, altisztek és szolgák vagy azok özvegyei és árvái ellátási vagy részletezési igény jogosultságának megállapítása czéljából benyújtott kérvények fölszerelése tárgyában. Többször tapasztaltam, hogy az ellátási vagy részeltetési igényjogosultság megállapítása czéljából benyújtott kérvények az igényjogosultság megállapítására hivatott hatóságokhoz s így magához a pénzügyministeriumhoz is, fölszerelés nélkül, avagy hiányosan fölszerelve küldetnek be, mi által többszörös közbevető intézkedés válik szükségessé s e miatt egyrészről az igényjogosultak a törvény által biztosított ellátásuk élvezetéhez csak később juthatnak, és másrészről az intézkedő hatóság teendői is indokolatlanul szaporittatnak. Az ügymenet gyorsítása és az igényjogosult felek érdekében, a kérvények miként való fölszerelése és benyújtása tekintetében a következők tartandók szem előtt: I. Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíj vagy végkielégítésért beadott kérvényeihez csatolandók: a) az illető alkalmazottnak keresztlevele, illetőleg születési bizonyítványa; b) az összes szolgálatot megfelelő időrendben pontosan és hitelesen előtüntető szolgálati okmányok, u. m.: a katonaságtól nyert elbocsátó levél (ha ilyen van s a katonaságnál töltött idő a beszámításra alkalmas); különösen az első kinevezési okmány, az első eskü-okmány s időrendben a többi kinevezési, előléptetési, áthelyezési stb., okmányok, melyeknek alapján az összes szolgálati idő s különösen az érdekelt félnek ellátási vagy részeltetési igénye megállapításához alapul vehető beszámitható szolgálati ideje meghatározható legyen; ha pedig ezekből az okmányokból a szolgálati idő folytonossága ki nem tűnnék, a félbeszakítást hitelesen igazoló okmány vagy okmányok, nevezetesen pedig az 1885: XI. törvényczikk 9. §-ábam említett állapotokban töltött időt igazoló okiratok; c) a mennyiben a szolgálati okmányokban a legutoljára élvezett beszámitbató javadalmazás nem volna feltüntetve, az ezen javadalmazás (fizetés, zsold vagy bér, esetleges pótlékok stb.) kiutalványozását és felvételét igazoló fizetési ív, minthogy az ellátás vagy részeltetés mennyisége a beszámitható szolgálat legutolsó időszakában húzott beszámítható javadalmazás mennyiségétől is függ. II. Az özvegyek nyugdíj vagy végkielégítés és temetkezési járulék s illetőleg nevelési járulék iránti kérvényeihez a fenti okmányokon kivül még a következők csatolandók : a) a férj, illetőleg atya elhunytáról szóló anyakönyvi kivonat; b) a netalán hátrahagyott árvák keresztlevele, illetőleg születési bizonyítványa, a mennyiben az árvák mindegyike vagy valamelyike nevelési járulékra igényjogosult ; c) a házassági anyakönyvi kivonat s azoknál, a kiknek nősülhetése engedélyhez volt kötve, a nösülési engedély; d) a férj haláláig való együttélésről szóló lelkészi vagy helyhatósági bizonyítvány, vagy együtt nem élés esetében hiteles bizonyítványok arról, hogy az együtt nem élés nem a nő hibájából következett be; e) lelkészi vagy helyhatósági bizonyítvány arról, hogy a gyermekek életben és anyai gondozás alatt vannak; f) lelkészi bizonyítvány arról, hogy a nő erkölcsös életet folytat. Az özvegyi nyugdíjigény megállapítása alkalmából a nő erkölcsösségének bizonyítása is megkívántatván, nem elengedő ha csakis az igazoltatik, hogy a nő férjével együtt élt. Nem elegendő azért, mert az együttélés bizonyításán kivül az erkölcsös élet igazolását az 1885 : XI. törvényczikkbe iktatott nyugdíjtörvény külön pont alatt s nevezetesen a 34. §. c) pontja alatt kifejezetten megkívánja. Minthogy azonban az erkölcsös élet bizonyításának mikéntje a törvényben nincs meghatározva, a gyakorlatban elfogadott eljárás szerint a nőnek erényes, feddhetetlen életét az illetékes lelkészi hivatal az együttélési bizonylatban igazolhatja. A törvény intentíojának tehát elég van téve, ha az illetékes lelkészi hivatal azt igazolja, hogy a nő férjével egyetértésben, hitvestársi hűségben élt, közöttük a házasság zavartalanul fennállott és a nő a polgári életben erkölcsös életmódot folytatott. Önként értetődik, hogy az illetékes lelkészi hivatalon kivül más hatáskörénél fogva ily bizonyítvány kiállítására hivatott közhatóság arra vonatkozó bizonyitvárya is elfogadható. Végül megjegyeztetik, hogy abban az esetben, ha a férj, illetőleg atya nyugalmazott állapotban halt el, a férj, illetőleg atya összes szolgálati okmányainak be-