Hegedüs János (szerk.): Közigazgatási törvénytár a fennáló törvények és rendeletekből, kísérve a m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozataival és felső bíróságainknak döntvényeivel. I. kötet (Nagybecskerek, 1894)
A közigazgatás szervezete. — Magyarorsz. Horvát-Slavon- s Dalmátorsz. való viszonya. 21 megfelelő arányban fog szaporittatni azon tagok száma, a kik Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok képviselői közül a delegatióba választatnak. 43. §. Mindazon ügyekre nézve, a melyek az 18G7 : XII. törvényezikkben s a jelen egyezményben a magyar korona összes országait illetőleg, közöseknek vannak kijelölve, a 10. §-ban foglalt tárgyak kivételével, a végrehajtó hatalmat Horvát-, Sziavon- és Dalmátországokban is a Budapesten székelő központi kormány gyakorolja, saját közegei által. 44. §. Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok érdekeinek képviselése tekintetéből ezen országok részére a Budapesten székelő központi kormányhoz egy tárczanélküli külön horvát-szlavon-dalmát minister neveztetik ki. Ezen minister szavazattal biró tagja a közös ministeri tanácsnak és a közös országgyűlésnek felelős. Ugyanő képezi a kapcsolatot ö Felsége s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok országos kormánya közt. 45. §. A központi kormány, Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok területén, ez országok külön kormányával egyetértőleg igyekszik eljárni; eljárásáért azonban a közös országgyűlésnek, melyen Horvát-, Szlavonés Dalmátországok is képviselvék, felelős levén, intézkedései a horvát-, sziavon- és dalmát országos kormány és törvényhatóságok részéről szükségkép előmozditandók, sőt, a mennyiben a központi kormánynak saját közegei nem volnának, általuk közvetlenül végre is hajtandók. 46. §. Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok kivánatukra biztosittatnak, hogy a központi kormány mind a központi hivatalok horvátszlavón osztályait, mind a nevezett országok területén működő közegeit, tekintettel a szükséges szakképzettségre, a mennyire csak lehet, horvátszlavon-dalmát honfiakból nevezi ki. 47. §. Mindazon tárgyakra nézve, melyek ez egyezményben a közös országgyűlésnek és központi kormánynak nincsenek fentartva, Horvát-, Sziavon- és Dalmátországokat mind a törvényhozás, mind a végrehajtás körében teljes önkormányzati jog (autonómia) illeti. 48. §. Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok önkormányzati joga ez okból mind törvényhozási, mind kormányzati tekintetben kiterjed azon országok beligazgatási, vallási és közoktatási ügyeire s az igazságügyre, ide értve a tengerészeti jog kiszolgáltatásán kivül a törvénykezést is, minden fokozatán. 49. §. A vallási és közoktatási alapok követeléseire nézve a multat illetőleg a tartozások kölcsönös leszámolás utján egyenlittetnek ki. 50. §. Az autonóm országos kormányzat élén Horvát-, Sziavon- és Dalmátországokban a bán áll, ki a horvát-szlavon-dalmát országgyűlésnek felelős. 51. §. A horvát-, sziavon- és dalmátországi bánt, a magyar királyi közös ministerelnök ajánlatára és ellenjegyzése mellett, ő császári és apostoli királyi Felsége nevezi ki. 52. §. A bán polgári méltósága azonban jövőre külön választatik a katonaitól, s szabályul állíttatik föl, hogy ezentúl Horvát-, Szlavonés Dalmátországok polgári ügyeire katonai egyén befolyást ne gyakorolhasson. 53. §. A polgári állású bán ezután is Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok bánja" czimmel él, s a báni hivatal mindazon előjogait és méltóságait élvezi, a melyek uj állásával összeférnek. Ennélfogva ezután is tagja marad a közös országgyűlés főrendi házának. 54. §. Az autonóm országkormányzat további szervezését, a bán