Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

I. 2033/36—3287/36. 91 2033/36. — Elutasítás. — (Erkölcsi kár.) — Marasztalás. — (800.— P eljegyzésből eredő kiadások.) — ... A fellebbezési bíróság az előzetesen tett házassági ígéret kérdésében X.-né és N.-né tanúk vallomásainak nem tulajdonított bizonyító erőt, mert vallomásukat a felperesnőhöz való rokoni viszony miatt aggályosnak minősítette. Ez a mérlegelés azonban téves, mert a család körében történt dolgokról rendszerint csak a családtagok bírnak tudomással s ha szavahihetőségüket lerontó ténybeli adatok a perben fel nem merülnek, a rokoni kapcsolat nem teszi aggályossá a vallomást... A jelen esetben a rokon tanúk szavahihetőségét lerontó ily lényeges ténykörülmény a peradatokban nincs... R.-nek az a vallomása, hogy előtte 1922. év tavaszán a peres felek kijelentették, hogy a felperesnő nem menyasszonya az alperesnek, csak jó pajtása, nem vonatkozik a lényeges időpontra, mert a felperesnő előadása szerint az alperes csak az 1924. vagy 1925. évben tette meg házassági ígéretét... A felperesnő szerint a nemi viszony közöttük az 1925. vagy 1926. évben kezdődött, az alperes szerint ellenben ezekben az években a nemi viszony már fennállott... Egyébként a fenti rokon tanúk vallomását több érdektelen tanú előadása megerősíti ... Végül a bizonyítékok szabad mérlegelésére és a közvetett bizonyítási mód alkalmazására vonatkozó jogszabályok megsértése nélkül nem volt mellőzhető A.-né, B.-né és C.-né érdektelen tanúknak az a vallomása, hogy a felperesnő az alperest nyomban megismerkedésük után a családjának is bemutatta s az alperes ezután éveken át nap-nap után felkereste a felperesnőt, ami szintén a komoly szándék jeleit mutatja s megerősíti a rokon tanúk vallomását, egyben valószínűsíti a felperesnő előadását... Fennállna tehát a jogalap arra, hogy az alperes ellen csábítás és ebből folyóan erkölcsi kár megtérítési kötelezettség megállapíttassék. Erkölcsi kártérítés azonban még sem volt a felperesnőnek megítélhető azért, mert a felperesnő az alperessel azután is éveken át folytatta a nemi viszonyt, mikor már annak a további magatartásából meggyőződhetett arról, hogy az alperes a tett házassági ígéretet beváltani nem akarja... A továbbiakat illetően téves a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a felek között eljegyzés nem történvén, a H. T. 3. §-a értelmében e címen a felperesnő vagyoni kártérítést nem igényelhet. Mert ez a törvényhely formaszerű eljegyzést nem követel meg, hanem a házasságkötésre vonatkozó kölcsönös komoly, alakszerűséghez nem kötött ígéret is megvalósítja az eljegyzés fogalmát... Miután a felperesnő vallomása szerint a házassági ígéret az 1924. vagy 1925. évben történt, azt az étkezést, amelyet az alperes ezután, az 1933. évben történt viszony megszűntéig igénybe vett, a házassági ígéret be nem váltása folytán megtéríteni tartozik. (650.— P). ...Kiemeli a Kúria, hogy a H. T. 5. §. alapján az eljegyzésből folyó kiadások iránti követelési jog ellen elévülés címén az alperes kifogást nem emelt, az elévülést pedig hivatalból figyelembe venni nem lehet .. Ezenkívül kötelezte a Kúria az alperest egy elveszett gyűrű értékének, 150.— P-nek a megfizetésére... 3287/36. — Feloldás. — ... Alaptalan a felperesnőnek a függő helyzet meg nem állapítása miatt emelt felülvizsgálati panasza... Felperesnő A. Béláné szolgálatában állott mint háztartási alkalmazott... Az alperes ugyanabban az időben A. Bélánénál kosztolt... Ez a körülmény a felperesnő és az alperes között függő helyzetet nem létesíthetett még abban az esetben sem, ha az alperes A. Bélánénak hivatali felettese volt. A függő helyzet megállapításához ugyanis nem a társadalmi különbségeken alapuló alsóbbrendűség tudata, hanem jogszabályon alapuló alárendeltség fennforgása szükséges, amely azonban jelen esetben a felperesnő és az alperes között nem állott fenn... Ami a felperesnőnek a vérbajjal való megfertőzés meg nem állapítása miatt emelt felülvizsgálati panaszát illeti, a Kúria ebben a kérdésben a pert jelenlegi állapotában megnyugtatóan elbírálhatónak nem találta. A felperesnő ugyanis bizonyítani kívánta, hogy A.-né az alperesen és pedig már korábban, ugyanolyan kiütéseket észlelt, mint amilyenek