Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

80 I. 3079/34—3185/34. alkalmul arra, hogy az I. r. alperes mint háziasszony tevékenykedhetett s közös munkájuk vagyoni eredményeit a rendes megélhetésen felül elérhették. A vadházassági helyzet gazdaságilag azért vezethetett eredményhez, mert az együttdolgozás lehetősége és állandósága biztosítva volt... A szabatosan elkülönített vagyonkezelés hiányában a fellebbezési bíróság a Pp. 271. §. értelmében járt el akkor, amidőn a felperes ipari jogosultságának és üzleti alkalmazotti minőségének eredményeként az I. r. alperesnővel folytatott életközösség alatt kifejtett közös tevékenységből folyólag 1932. évi május havában mutatkozott vagyon fele részét a felperes javára megítélte. ... A fenti tényállásból kitetszően a II. r. alperesnő a vadházastársak háztartásában nőtt fel és a perbeli adatok szerint a felperes a II. r. alperesnőt örökbe akarta fogadni. Ily helyzetben érthető a felperesnek és az I. r. alperesnőnek, mint anyának a II. r. alperesnővel szemben tanúsított oly irányú magatartása, hogy a II. r. alperesnő házasságkötés céljából oly egyénnek tűnjék fel, akinek valami vagyona van. Erkölcsi szempontból ez a kifelé való látszatmutogatás azonban nem helyeselhető. Az érdekelt feleknek egymáshoz való viszonyában pedig a takarékbetéteknek különböző neveken való szerepeltetése további tények nélkül a II. r. alperesnő javára tulajdont nem eredményezhetett. A. II. r. alperesnőnek a felpereshez való jogviszonya a közös háztartásban való élésben és a folytatott üzletben való tevékenységben jelentkezik. A II. r. alperesnő tartása és nevelése e szerint az I. r. alperesnek a felpereshez való viszonyában gyökeredzett és az anyával való együttélés a II. r. alperesnő által való külön szerzést kizárja. Ebből foly, hogy a II. r. alperesnő a közös háztartásban fennállott helyzetből folyóan mindarról számot adni és mindazért a vagyonért felelni tartozik, ami a felperessel való közös háztartásban a tulajdonra következtető jogcím nélkül a rendelkezése alá került. Ily külön jogcím nélkül a II. r. alperesnő a vagyon kezelése körül csak a közös szerzők nevében ténykedett.. és II. és I. r. alperesnők a kezükön és kezelésük alatt volt vagyonért egyetemlegesen felelnek, mert együttes eljárásuk egységesnek jelentkezik a felperessel szemben... Az együttélés idején a kiskorú II. r. alperes a közös szerzés eredményének csak kezelője lévén, a felperessel szemben az anya rendelkezését, mely szerint azt neki ajándékba adta, az egész összegre ajándékra vezetőnek minősíteni nem lehet... 3079/34. — Elutasítás. — ... A felperesnő nem hozott fel még valószínűsítő adatot sem a házassági ígéret tekintetében ... A kihallgatott tanúk csak a felperesnőtől hallották, hogy az alperes házassági ígéretet tett a felperesnőnek. Egyedül a felperesnő atyja vallott akként, hoery az 1930. év ősz táján az alperestől megkérdezte, mi a szándéka, mire az alperes azt felelte, tudja mi a kötelessége, a felperesnőt nőül fogja venni. Minthogy azonban a felperesnő tényelőadása szerint a nemi érintkezés a felek közt először 1930. év augusztus havában volt, a felperesnő atyjának vallomásából sem lehet arra következtetni, hogy az alperes házassági ígérettel vette rá a felperesnőt a nemi érintkezésre ... Eltekintve attól, hogy nincs a perben adat arra, hogy az alperes a felperesnővel fennállott hosszabb ismeretségnek a tartama alatt más fiatal ember komoly közeledését szándékosan megakadályozta, s ezzel a felperesnő férjhez menetelét megakadályozta volna, a bírói gyakorlatban megnyilvánult jogszabály értelmében az ily jogellenes cselekmény is csak az eljegyzéstől alapos ok nélkül történt visszalépéssel kapcsolatban vonhat maga után erkölcsi kártérítési kötelezettséget, már pedig a felek között eljegyzés nem volt... 3185/34. — Elutasítás. — ... A felperesnőnek a kereseti jogalap szempontjából nemcsak a házassági ígéretet, hanem a rábírást is bizonyítania kellett volna, vagyis oly tényeket, amelyekből alapos következtetést lehet vonni arra, hogy a házassági ígéret annyira komoly és a felperesnői akarat elhatározására oly meggyőző erejű volt, hogy