Ungár Margit - Hajnal Henrik (szerk.): Csábítás, jegyszegés és jog. A m. kir. Kúria legújabb gyakorlata (Pécs, 1939)

II. 409/39. 149 kötését, amiből kifolyólag elesett annak a lehetőségétől, hogy a férje hagyatékát örökölje és a volt férje után özvegyi nyugdíjat élvezzen, mint az alperesnek házassági ígéretével kapcsolatos egyéb jogellenes cselekményén alapuló kárigénye, nem esik a H. T. 3. §-ban körülírt kártérítési igény megítélése alá s ezért azt a felperesnő az annak alátámasztására felhozott tényalap bizonyítása esetén a H. T. 5. §-ban körülírt elévülési határidőre való tekintet nélkül sikerrel érvényesíthetné... A felperesnő azonban eme igényének tényalapja tekintetében a per során egymástól eltérő előadásokat tett és az alperes tagadásával szemben nem bizonyított... A felperesnő a szóban forgó kárigényét még azzal is kívánta alátámasztani, hogy az alperesnek vele szemben még a férjével való együttélés ideje alatt .. . n tanúsított botrányos magatartása és leplezetlen udvarlása szolgáltatta a tulajdonképeni okot arra, hogy a férje tőle elvált és hogy ekként volt férjének hagyatékától és az özvegyi nyugdíjtól elesett. Azonban a felek között akkor már fennállott és a jo erkölcsökbe ütköző szerelmi viszony kizárja azt, hogy a felperesnő az alperesnek ezzel kapcsolatos magatartásából kártérítési igényre jogszerű alapot merítsen...